Amikor az utolsó reményed is elhagy...

Amikor felébredtem egy ágyban feküdtem.
És nem az volt a legszörnyűbb hogy fogalmam sem volt róla hogy hol vagyok,hanem a tény hogy Dante és Nevra velem egy helyiségben tartózkodtak.
-Mit csinálsz?!Ne érj hozzá!-Hallottam Nevra hangját, de az alakját még mindig nem tudtam teljesen kivenni a homályos látásomnak köszönhetően.
-Én hoztam őt ide!Az már csak mellékes hogy te úgy követted mint egy kivert kutya!-förmedt rá Dante.
-És ha nem tudnád fontos eljárási szabály, hogy megnézzük nincs-e a testén valami sérülés.-adta újra a hangját az angyal.
-Oké!Majd én megnézem! Csukd be  a szemed tollaskám,nem neked való látvány.-fintorodott el  a vámpír és a Nevra folt felém közeledett.
-De tehetsz egy nagyobb szívességet is..húzz el...-fordult vissza az angyal irányába a gárda vezetőm.
-Mind a 2.-en takarodjatok a szobámból!-ültem fel az ágyamról és összehúzott szemekkel méregettem a folytonos zaklatóimat hogy leplezni tudjam szédülésem.
-Mi csak...kapott a fejéhez hirtelen Dante és bosszúsan Nevrára nézett.
-Ti csak kihasználjátok hogy eszméletlen vagyok és ezt undorító módon előnyötökre is fordítjátok.-adtam tudtukra a választ hogy mindent hallottam.
-Takarodjatok a szobámból vagy kettéhasítalak titeket!-szólaltam meg ingerülten.
A szemeimmel szinte villámokat szórtam, a harag és a gyűlölet érzelmei kavarogtak bennem éreztem elég lenne akár egy  apró kis szikra ahhoz, hogy pofon vágjam mind a 2.-öt.
Nevra idegesen vakarászta a tarkóját de nem szolt egy kukkot sem.Míg Dante a maga rossz fiús szerepét felvállalva mosolygott és ingatta a fejét.
-Nem hiszem hogy pont tőlünk kellene tartanod hercegnő!-adta a hangját az angyal majd egy suhintással a hátam mögött termett és ujjai közé fogta az egyik kósza hajtincsemet.
-A te világodban már nem az emberek a csúcsragadozók...-mondta sejtelmesen az angyal majd Nevra felé biccentett.
-De talán a barátunk fel tudna minket világosítani, ugye vérszopó?-nézett a gárdavezéremre Dante kihívóan.
-A drakulára mondom angyal,ha tovább járatod a szádat kitépem a szárnyaidat és betömöm azt az óriás lyukat az arcodon!-mondta vicsorítva Nevra és szeme éjj feketében pompázott.
-ELÉG LEGYEN!-ordítottam el magam.Még is mi a franc történik a  városomban?!Beszéljetek!-Adtam nekik a parancsot és hangnemem nem fogadta el az ellenkezőjét.
-A városod már nem az a város ahol eddig vidáman tölthetted minden napjaidat....-sétált az erkélyhez Dante majd a két nagy üveg ajtót szélesre nyitotta.
-A városod felett a vámpírok átvették az uralmat és most járó vértasakoknak nézik az embereket.-meredt a távolba az angyal majd folytatta.
-Mivel Nevra a vámpírklán királyának a fia,ezért ö is jelen lehetett az elfoglalásnál mint herceg.-mesélte tovább az angyal egy kis szünetet tartva.
-Ezt nem lehet..-hitetlenkedtem és a fejemet fogva vissza zuhantam az ágyam szélére.Még is mikor akartátok ezt elmondani nekem?!Főleg te!Te kis kéjsóvár szoknya pecér!-a dühöm átvette felettem a hatalmat.
A kezeimen fekete jelek jelentek meg amik az egész testemre kiterjedtek.Egyszerre éreztem,dühöt mérhetetlen éhséget,csalódást és haragot.
-Katherine!-szólított meg óvatosan Dante, majd tett egy lépést felém.
-Ha még egyszer megmozdulsz darabokra cibállak!-jött a gyomromból egy hörgés és késztetést éreztem arra hogy levadásszak valakit,pusztán csak élvezetből.
-Szóljatok a királynénak!Hívjátok ide,MOST!-adta ki az utasítást Nevrának az angyal, majd  rám meredt.
-Hercegnő,meg kellene tanulnod  irányítani az erődet. Hidd el nekem, később bajod is származhat neked ebből.-közölte nyugodt hangsúllyal az angyal majd a zsebéből elővett egy cigis dobozt.
-Azt hittem az angyalok nem cigiznek.-vettettem oda flegmán majd tettem egy fél kört.
-A ti világotokban az angyalok tiszták és mindig jót cselekszenek.Nos ki kell hogy ábrándítsalak, ez erős tévhit, nem mindig van így.-magyarázta,majd rágyújtott egy szál cigarettára.
-Miért hívattál Dante?-lépett be a királyné és egyből megállapodott a szeme rajtam.
-Veled meg mi történt kislányom?!-lépett oda hozzám az állítólagos "anyám"majd végig simított a kezével az arccsontomon.
-Ne érjen hozzám!Takarodjon az életemből!Nem vagyok a lánya,jobb hogy ha felfogja!-ordítottam és egy mozdulattal eltaszítottam magam mellöl a nőt.
Újra éreztem a dühöt és a fekete jelek már mér vér vörös alakot öltöttek.
-Ez nem lehet...-kapott a szája elé a királyné és ledöbbenve karolt bele Dantéba.
-Ö....ö ..a kiválasztott!A lányom a kiválasztott!-csillant fel a szeme és ismét felém nyújtotta a karját.
-Nem a mai nap lesz a vesztem!Nem fogok egy olyan világban élni ahol én egy szörny vagyok,itt a medál,szakítottam le a nyakamból a láncot és az "anyám"  elé hajítottam.
-Csesszétek meg mind!-hörögtem majd az erkélyen át távoztam.
A szárnyaim közt csak úgy süvített a szél amitől libabőrös lettem.
Az arcomat véráztatta "könnyek" lepték és próbáltam egy olyan helyre kecmeregni ahol senki nem fogja zavarni az életem további szakaszát.
-Mi az hogy átvették az uralmat a vámpírok?Ez nem lehet igaz...-fogtam a fejem és valami magyarázaton törtem a fejem.
-Valahogy vissza kell jutnom,igy vagy ugy de mostantól a küldetésem az hogy haza jussak,haza BÁRMI ÁRON!
-De előtte van egy kötelességem...a fiolák...-sóhajtottam fel és a fekete erdő felé vettem az irányt.
Egy fél órája kellhettem útra amikor lent valami nem tetszőre figyeltem fel.
Az erdő felett elrepülve észrevettem hogy fekete árnyak és mozgolódások kísérték minden egyes megtett méteremet.
Igyekeztem minnél előbb áthaladni a területen ezért gyorsítottam a tempómon is.
A nap már kezdett nyugovóra térni ezért el kellett gondolkoznom hogy mi legyen,álljak meg és táborozzak le,vagy pedig igyekezzek még jobban és napnyugta előtt még talán elérem a Kentaurok táborát.
Az esélyeimet fontolóra véve ügy döntöttem hogy szeretném minél hamarabb letudni ezt az egész küldetéses herce hurcát így hát a tovább haladás mellett döntöttem.
A fekete szurdok felett repültem amikor egy éles hangra figyeltem fel.
A szurdok szélénél farkasok vettek körbe egy szürkés színű kiskutyát aki a fa alatt lapult és nyüszítve adta meg magát az állatoknak.

(Ne kövezzetek meg, :D tudom hogy ez nem Minaloo és nem is fehér a szeme, de nem volt jobb képem :P)

De azok csak kapkodtak felé,az egyik még bele is mart mire a kutyus hangos visításban tört ki.
Nem gondolkodtam,a kutya védelmére siettem és irányt változtatva lezuhantam a farkas falka közepébe.
Vicsorítva a lábamat megtámasztva fordultam körbe és kiegyenesedtem.A farkasok még morogtak pár sort majd óvatosan elillantak a homályba.
A kis kutya rám nézett kék szemeivel amiben fájdalmat és félelmet véltem felfedezni.
-Ne félj picur...nem bántalak.-fogtam az ölembe az aprócska kis testet majd szemügyre vettem a sérüléseit.
A hasán kimartak belőle egy darabot,a bal hátsó lába lógott a levegőben.Nem nézett ki túl jól,de legalább még élt.
-Még több ok arra,hogy gyorsan oda érjek a Kentaurokhoz!-gondolkodtam hangosan majd egy fuvallattal a levegőben voltam.
Pont napnyugtára értem el a Kentaurok földjét,amit könnyen észre lehetett venni.
Egy hatalmas erdő közepében volt a  királyságuk,az ő területükön minden zöldebb és életteltelibb volt.
-Nos picur, megérkeztünk!-néztem bele a kutyus hófehér szemeibe, és megsimíztem a buksiját.
Óvatosan leszálltam az erdő közepére és vártam mikor fedeznek fel.
-Sokáig tartott az érkezésed ember lány!-hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
-Túl sok bonyodalomba ütköztem míg ideértem!-fordultam meg pimaszul mosolyogva.
A kentaur egy sziklán üldögélve formálta a furulyáját, és felemelő hangon elkezdett játszani rajta.Hosszú szőke haja a hátát verdeste ami kiemelte tenger kék szemét,jobban szemügyre véve,az alsó testét páncél borította de kilehetett venni még pár tetoválást is.


A lény abba hagyta az éneket majd féloldalasan rám sandított.
-Én nem tudok olyan tökéletes lenni mint ti vagytok,sajnálom!-válaszoltam majd ránéztem a kutyusra.
Óvatosan beletúrtam a táskámba, és elővettem a fiolákat.
-Itt vannak -nyújottam felé az üvegcséket.
A kentaur közelebb jött és elvette az üvegeket,majd a kutyára nézett.
-Mi történt a Minaloo-val?-kerekedettek el a szemei.