15.Fejezet:Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz veszítettél!

-Meghaltam?-kérdeztem magamtól és kinyitottam a szemem.

Egy hatalmas és hosszú folyosón voltam és a sötétségtől szinte semmit sem láttam.

Felálltam és elkezdtem előre fele haladni,a kő hideg volt,a folyosó kihalt,pókhálós,és nyirkos.

Nem tudtam hova tenni ezt a helyet.

-Talán.. a pokolban vagyok?-suttogtam magam elé, és kilátástalanul tapogatóztam, a véget nem érő labirintusban.

-Rosszabb helyen vagy Katherine....-mondta cinikusan, egy cseppet sem bizalomgerjesztő hang.

A hangtól megfagyott a vér az ereimben, és olyan közel próbáltam simulni a falhoz, amennyire csak lehetett.

-Ki vagy te?! És mit akarsz tőlem?!-ordítottam és próbáltam határozottnak tűnni.

-Ez a hely,a te személyes poklod!-innen erőt tudsz majd tőlem meríteni,DE ennek mindig lesz ára is!

-Minél többször látogatsz meg,annál jobban fogom elemészteni a tested!

Mit fog csinálni a testemmel?!Azt sem tudom hogy hol vagyok,nem kértem ennek az izének még a segítségét sem!

-Hogy érted ezt?!-kérdeztem, és botorkálva folytattam tovább az utam.

-Ha halálközeli élményed van,eljutsz hozzám,és én segítek neked visszatérni a való életbe! Minden embernek van démonja, de te nem csak ember vagy.....te....

A hangja elhalványult, a hely eltűnt és meghallottam egy csoport hangját.

-ÚRISTEN!

-MI EZ?!

-EZ NEM LEHET IGAZ!

A testemet forróság töltötte el,késztetést éreztem arra hogy kinyissam a szemem. 

A fény utat tört a szemhéjamon keresztül, és végre fel tudtam mérni a helyzetem.

-TE JÓ ÉG?!MI AZ ISTEN EZ?!-kiáltottam, legalább is próbáltam mert egy vízgömbe voltam bezárva.

Körülöttem sárga és vörös fénycsóvák tekeregtek ide-oda.

MEGFOGOK FULLADNI!

Próbáltam a kezemmel ütlegelni a gömböt, de nem akart elengedni.

Megláttam a többieket:

Ezarelt, aki valamit mormogott az orra alatt, és nekem egy ismeretlen szert, dobott a vízícellámra,de hasztalanul.

Valkyont, aki a saját pengéjével próbálta átvágni a buborékot,de a víz újra visszazárta a vágás helyét.

Miikot,aki a pálcájából kilövelő kék lángot tekerte körém.

És Nevrát akinek a szemében félelmet láttam,habár nem tudom hogy miért.

Ő minden erejével azon volt hogy átjusson a cellán,de neki sem sikerült...senkinek sem sem sikerült.

Használd a képességed!-halottam attól a hangtól, akivel a folyosón találkoztam.

-Milyen képességem?! Nekem nincs képességem!-vívtam magammal a lelki harcot.

-Tedd a kezedet a gömbre és kántáld!

-AD NIHILUM REDIGO SEMPITERNUS!

-Megvagy te húzatva?!Ha kinyitom a szám, a maradék levegőm is a semmibe megy!

Azt mondtam kántáld!-üvöltött rám a hang, és én elkezdtem magamban kántálni a szöveget.

A víz elpárolgott körülöttem és a fogság megtört.

Elkezdtem zuhanni, de Ezarel elkapott, és biztonságban lerakott az ágyra.

-Mi ez az egész?-kérdezte az elf és szemében aggodalmat láttam

A többiek is körém gyűltek és várták a válaszomat.

-Fogalmam nincs!Nem tudom!Csak...csak..hagyjatok békén!-kiáltottam és kirohantam a teremből.

Arcomon folytak a könnyek,fájt a tudata még annak is hogy nem csak egy sima egyszerű ember vagyok hanem...hanem..egy közülük!

14.Fejezet:Míg a halál, el nem választ

Nevra szemszög:

-Sajnálom..-mondta és lecsukódtak a szemei.

A teste elernyedt a karjaimban,fejét már nem szorította hozzám,arca hófehér lett és nem hallottam már a szuszogását.

-KATHERINE!!!MEGMODNTAM HOGY NEM ALUDHATSZ EL! HOGY TELJESÍTED A PARANCSAIMAT TE EMBER LÁNY?!-ordítottam beérve a főhadiszállásra.

A többiek a terem közepén gyülekeztek,Miikoval az élen.

Amikor rám néztek, mindenkinek a szemében aggódást láttam,még Ezarelében is.

-Mi történt?!-kérdezte Miiko és a lányra helyezte kezét.

-Nem...tudom...meghalt....meghalt...MEGHALT!-ordítottam, és újra éreztem azt a dühöt, amit a banditáknál.

-VALKYON! Vidd Nevrát a szobájába!-kiáltotta Miiko és kivette a kezemből a lányt.

-Nem megyek SEHOVA!! Ő AZ ÉN EMBEREM!-tiltakoztam és nem mozdultam a helyemről.

-Tudom hogy a te embered Nevra,de nézz magadra...bekerültél abba a fázisodba amibe nem lehetnél...-mutatott rám gyöngéden a főnököm.

-Gyere Nevra!-húzott el Miiko elöl Valkyon, és a szobám felé vettük az irányt.

Miiko szemszög:

-GYORSAN!VIGYÜK BE A LÁNYT EWELINHEZ!-kiáltotta Miiko és Katherinnel az ölében felvágtatott a lépcsőn be a beteg szobába.

-EWELIN!-kiáltottam,aki a kötszereket rakosgatta.

-Mi történt?-kérdezte elhűlve amikor meglátta Katherin-t.

-Pontosan nem tudom!Nevra így hozta be! De nem lélegzik!

-Tedd le gyorsan az ágyra!Ezarel te hozz:Parafagumó-gyökérzetet,és sórizst a vérzés  elállítására!-sorolta a hozzávalókat.

-Miiko te itt szorítsd le amíg megcsinálom a főzetet!-Oda tettem a kezem a lány karjára, amin rohadt nagy vágás éktelenkedett.

Az egész terem sürgött-forgott, és senki nem reménykedett semmiben.

4.óra múlva.

-Miiko....-szólalt meg lihegve Ewelin, amikor kilépett a betegszobáról.

-Meghalt?!-kérdeztem lefagyva és megrökönyödve.

Nevra/Valkyon szemszög:

-Megfog halni!...meghalt....-mondogattam előre,miközben a szobám felé vettük az irányt.

-Erős kis csaj Nevra!Túléli!-bokszolt a vállamba Valkyon.

-Te...te..nem láttad!Inkább vetette  magát a hullámok közé, mint hogy megint fogságban legyen,SZERINTED ITT MIBEN VAN?!-kérdeztem kikelve magamból, és a falba vágtam az öklöm.

A fal átszakadt, és szép belátás nyílt a szobámra.

-Nem hiszem hogy ilyen könnyen feladná Nevra.-mondogatta Valkyon és bementünk a szobámba.

-Túlságosan is makacs,és önfejű, nem fog itt hagyni minket,csak egy  kicsit pihen, mert elfáradt.-mondta Valkyon és leült az ággyal szemben lévő fotelba.

-Amikor megtaláltam félholt volt, és még akkor is olyan  erősen vágta a tőrjét a lábamba, hogy azt hittem ott maradok.-nevettem magam el egy kicsit, és lenéztem a lyukas cipőmre.

-Ha túléli, vigyázni fogok rá, míg a halál el nem választ!-jelentettem ki és ránéztem Valkyonra.

-Látod? Az élni akarás midenkiben ott van,csak elő kell hozni.-mondta Valkyon és biztatóan a szemebe nézett.

-Legyen úgy barátom...legyen úgy!-mondtam, és az ablaknak neki támaszkodva figyeltem az ajtóm,a hírnök érkezését várva.

Hirtelen megjelent Alaeja, és az arca nem kecsegtetett semmi jóval.

-NEVRA!KATHERINE.......-csuklott el a hangja,alig jutott levegőhöz.

-MI VAN VELE?! MONDD MÁR?!-ordítottuk, szinte egyszerre Valkyonnal.

Ezarel szemszög:

-Nem halhat meg, ez a lány...nem..ő..még..kell nekünk!-mondogattam magamban és a hozzávalókat külön edénybe raktam hátha még kell Ewelinnek.

Az ő hibája, minek ment el...makacsoskodott a belső énem.

-Ha nem lett volna olyan szeleburdi,még most is itt téblábolna az épületben valahol.

Olyan furcsa érzés fogott el,nem tudom mi a fene lehet ez..a szívem erősen dörömböl...olyan minta valaki közeli barátom meghalt volna.

Aggódsz Ezarel, aggódsz a kis csaj iránt!Mondogatta a belső énem és én fintorogva megráztam a fejem.

-Dehogy aggódok, gondolkodtam hangosan.

-Pedig, jó lenne!-szólalt meg egy hang,amitől majdnem elejtettem a főzetemet amit eddig fogdostam. 

-Leiftan?Te meg mit keresel itt?-kérdeztem közömbösen.

-Katherin-ről van szó....-mondta, és arca elkomorult.

13.Fejezet: Egy utolsó lélegzet...

Mire magamhoz tértem, a nap már lement, furcsa hangok jöttek mindenfelől és csak a hold világította meg az egész rétet.

A jobb karomon, csúnya vágás keletkezett, amikor a vízbe estem és felhasította egy éles szikla darab.

A gatyámból logó cafatot leszakítottam, és elszorítottam a sebnél,de még így is gyorsan át ázott,viszont, több volt a semminél.

A fejem kába volt,homályosan láttam és még a fülem is sípolt.

Viszont késztetést éreztem arra, hogy kelljek fel és menjek tovább,aminek eleget is tettem, és feltápászkodtam a földről.

A sziklának dőlve araszoltam körbe a kődarabot amikor nem hittem a szememnek.

Itt volt tőlem egy köpésnyire a főhadiszállás,az épület csak úgy ragyogott,a fáklyák minden egyes pontját kivilágították.

A tempómat gyorsabbra véve sántikáltam az épület felé, amikor egy árny suhant felém oldalról.

Reflexből a combomnál lévő tőrhöz nyúltam, és a támadom elé pördülve, álltam meg.

-Ne..merj,,-a hangom elcsuklott,tartásom összeomlott és úgy estem össze mint akit fejbe vertek volna.

-Katherine?!-halottam meg egy ismerős hangot.

A támadom közelebb lépett, én pedig olyan erősen vágtam bele a késemet a lábfejébe, ahogy csak tudtam.

-AZ ÖRÖK ÉJJRE MONDOM!-szisszent fel a fiú,aki mellém rogyott.

Selyem ruháját vér áztatta,ismerős volt ez a mintázat is...csak nem....?!

NEVRA?!-kérdeztem bizonytalanul, és arcát kezdtem el fürkészni amin halvány mosoly jelent meg.

-Nem..egy hercegnő vagyok!-mondta nevetve és kihúzta a tört a lábfejéből.

Valahogy a tudattól hogy itt van, megkönnyebbültem, de a fájdalom még mindig erősen jelentkezett.

-Azt hittem meghaltál..-hajolt le hozzám és a karjaiba vett.

-Tudok járni.....-mondtam,meg sem hallva a kijelentését.

-Persze...tudom..tudom...de én akkor is viszlek!-mondta ellent nem tűrő hangon.

-Nem szeretem...ezt...!-mutattam magunkra.

-Én sem szeretek sok mindent, még is tűrnöm és csinálnom kell-szólt kedvesen és tekintetét rám szegezte.

-Vérzel...-jelentette ki.

-Jééé..nem mondod?-próbálkoztam a visszanyelveléssel de felszisszentem.

-Legalább,csak most fogd be a szád!-nevetett fel és szeméből sütött az aggodalom.

Fintorogtam neki egy sort és a fejemet a mellkasának döntöttem, beszívtam azt az illatot amit ébredésemkor is, furcsán kábítónak találtam majd elkezdtem neki mesélni.

-Megpróbáltam hazajutni...-mondtam, miközben egyre jobban összehúzódtam a karjaiban.

-Gondoltam..-mosolyodott el, és fél lábával berúgta a fő kaput.

-De mint látod..nem sikerült...bújtam bele a sáljába.

-Soha többet ne csinál ilyet,megértetted?!-mondta komolyan és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Nem ígérek semmit!-mondtam a sálja mögül,és elkezdtem píszálni a brossát, ami a köpenyét tartotta.

-Jól van..akkor máshogy mondom-halottam meg a szigorú hangját, és a fejemet felemelve, mélyen a szemebe nézett.

-Ha még egyszer ezt csinálod...a vacsorám leszel minden egyes nap!És soha, de soha nem jöhetsz ki a szobámból!-megértetted?

Szeme határozott volt, és most eltűnt a játékos Nevra.

-Cseszd meg magad.....-mondtam egy kis idő után és visszabújtam a sálja mögé.

-Most komolyan?! ezt nem hiszem el!-nevetett fel a vámpír és megállt.

-Az előbb fenyegettelek meg, és te csak egy ilyen válasszal leráznál?-kérdezte, és feljebb emelt magához,mert már félig lecsúsztam az öléből.

Nem foglalkoztam vele,újra a brosal kezdtem el játszadozni.

-Ha ennyire le akarsz vetkőztetni, legalább azt várd meg hogy beérjünk a szobámba.-duruzsolta a fülembe a vérszívó.

Én hirtelen megdermedtem és abbahagytam a brossnak a piszkálgatását.

-Miről beszélsz?!-kérdeztem felháborodottan, és kibújtam a sálja alól.

Arcán kaján vigyor jelent meg,és a szememet fürkészte, amitől melegség töltött el.

Próbáltam bármi másra gondolni, csak nem erre az ütődöttre.

Arca elkezdett közeledni felém,én pedig zavaromban elkezdtem ficánkolni a kezében, amitől a szorító kötésem is lejött, és újra csordogált a kezemből a vér.

-Azt hiszem nem érzem jól magam..-mondtam és a fejemben éles fájdalmat éreztem.

-KATHERINE?!-kiáltotta és a fél kezét a szája elé tartotta, majd be rohant velem a főhadiszállásra.

-Bármit csinálhatsz,csak ne aludj el...-kérlelt én pedig egyre jobban éreztem a fáradságot.

-Nevra...csak...egy...picit..jó?-motyogtam és újra befészkeltem magam az ölébe.

-NEM! EGY PICIT SEM!-Kiáltotta határozottan.

Arcán láttam az aggódást, amikor a szemeim már félig lecsukódtak.

-Ha el mersz aludni ÉN...

-Sajnálom...-mondtam ki a szót és már megszűnt körülöttem a külvilág.

Nem bírtam tovább, muszáj volt egy kicsit pihennem,még ha talán ez lesz az utolsó levegő vételem is.

12.Fejezet:Mert a düh...fékezhetetlen!

EZ A RÉSZ,AZ ERŐSZAK ÉS DÚRVA SZÓHASZNÁLAT  MIATT+18-AS KARIKÁT VESZ IGÉNYBE.
KISKORÚAK, CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASSÁK!

A hideg víz szinte marta a testemet,a sebeim csíptek, úgy éreztem meg fogok halni.
Vadul kapálóztam a felszín felé,de hasztalanul. Túl messze volt..
Átengedtem magam a sodrásnak, és vártam a vesztem,levegőm minimális volt, és már nem is reménykedtem abban, hogy újra megtudom tölteni a tüdőmet friss levegővel.
Halványan egy alak rajzolódott ki a vízben, és felém jött.
A szarvas?!....-eszméltem fel.
-Neked még nem szabad meghalnod! Eldaryanak szüksége van rád!-mondta és a hátára véve fel vitt a felszínre.
Én...én... -dadogtam, mire kiköhögtem az összes vízet a tüdömből, megfordultam hogy megköszönjem neki de.. sehol nem volt...eltűnt.
A felszínen hanyatt fekve himbálóztam a hullámokon és próbáltam összeszedni magam,testileg és lelkileg is.
Elvesztem,távol az otthonomtól és a barátaimtól, távol mindentől, még Eldaryatól is..gondolom.
A partra érésemkor feltápászkodtam, és elindultam...előre?
 A homok  hozzá tapadt a converse cipőmhöz, fekete cuccaim, köztük a piros pólómat is, alig tartotta valami kis cérna.
Minden végtagom sajgott amit magam után húztam,csak egy helyet szeretnék ahol nyugodtan pihenhetek!-könyörögtem magamban bárkihez is, aki istenségnek mondja magát.
Elértem egy sziklához ami pont megfelelt a célnak és ledőltem a tövébe pihenni egy kicsit.

Nevra szemszög:

Az erdőn keresztül vágva,megcsapta  az orrom a vérszag.

MI AZ ISTEN TÖRTÉNT EZZEL A LÁNNYAL? Katherine Lee! Ha megmersz halni nekem én nem tudom hogy mit csinálok veled!-mondtam ki hangosan gondolkodva a szavakat.

Elkezdtem a vérszagot követni, és elértem egy csodaszép helyhez, ahol hatalmas pusztítást végzett, valaki vagy valakik.

Farkas és banditák tetemei voltak mindenhol,kár volt ezért a helyért-elmélkedtem magamban és tovább haladtam a vízesés felé.

-Mrrggg......

-Mi ez?-fordultam meg hirtelen, és szembe találtam magam egy fekete kutyával, akit súlyosan megsebesítettek.

-  Takarodj! ordítottam és elővettem a késem.

-Mrrgg....

A kutya meghajolt és a fejével intett?? hogy....kövessem?

Óvatosan ugyan, de követtem.

NEM LESZEK RAB!-Hallottam meg egy kiabálást.

NEM LESZEK FOGOLY!-Ez a hang...ez...Katheirne?!-Minden erőmet beleadva futottam a hang irányába..MEGVAN...VÉGRE..MEGVAN!!

ÉS FŐKÉPP, NEM HUNYÁSZKODOK MEG SENKI ELŐTT!-Hallottam az utolsó mondatát és arra értem oda, mikor a hullámok közé veti magát.

-KATHEIRNE!!-ordítottam, és a sziklához mentem megnézni hogy látom-e valahol felbukkanni a vízben....de....semmi.

Mérsékelhetettlen dühöt éreztem,a szemeim villogtak amikor megszólaltak a támadói a hátam mögött.

-Háhá..a kis ribanc,pedig szívesen eljátszottam volna vele.-mondta az egyik bandita.

-Jó lett volna takarítónak úgy is...

Nem tudta befejezni a mondatát a fosztogató, mert a testén keresztül átszakították a szívét.

-TAKARÍTÓNAK?-ordítottam és összemorzsoltam a még mindig dobogó szívet a kezemmel.

-RIBANC?!-egy pillanat alatt ott voltam a másik háta mögött, és belemélyesztettem a fogaim a nyaki artériájába majd elválasztottam a fejét a testétől.

-Titeket ki fog összetakarítani?!-kérdeztem gúnyosan a testektől,majd a kezemben lévő fejet behajítottam az erdőbe.

A szám sarkából lefolyt annak az átkozottnak a vére amit a sálamba töröltem és elindultam haza..egyedül...

 

11.Fejezet:Az áldásnak is ára van...

-Nem olyan vészes ez a helyzet Katherine!-szolt Hunter, és oda ballagott hozzám.
-Nekem az...tudod hogy miért?-kérdeztem a kezeim mögül.
-Lehet hogy öreg vagyok, de azért nem tudhatok mindent...-mondta,és gyengéden megnyalta a kezem.
Én ránéztem, és próbáltam a szememben gyűlt könnyeket elhessegetni,több-kevesebb sikerrel.
-Én alapjáraton New Jersey-ből származom.
Alig pár napja hogy itt vagyok, és nekem ez még baromi sok!-fakadtam ki és az eget kezdtem el kémlelni.
A szellő lágyan fújta a bőröm, a madarak csicseregtek, mintha semmi probléma nem lenne ebben a világban,pedig ahogy hallottam a többiektől,igen csak háború féleség áll köztük és más fajok között.
-Mi a te történeted?ha szabadna tudnom?-kérdezte Hunter,majd mellém telepedett.
Én ráemeltem a tekintetem, és belenéztem abba a gyönyörűen csillogó kék szemébe,valamiért azt éreztem megbízhatok benne,ezért elkezdtem az elejéről...
-Mint már tudod, a nevem Katherine Lee..
New Jersey-ben lakom, mondhatni a város központjában.
Kiskoromban apám még velünk volt,majd amikor anyám elkezdett drogozni és inni, elhagyott, engem is, és anyámat is...-itt vettem egy nagy levegőt, hogy elfojtsam a könnyeim,majd a kezeimet tördelve folytattam tovább.
-Néha-néha találkoztam édesapámmal, de akkor is a nagyiéknál aludtunk, akik áldott jó emberek voltak addig, amíg hirtelen el nem tűntek.
A rendőrség is kereste őket,de mind a mai napig nem kerültek elő...olyan..mintha a föld nyelte volna el őket.-a hangom megremegett, de folytattam.
Anyám...nos egy muslica palánta..a drog és az alkohol elvette a maradék józan eszét is..és hát..újabban már "vendégeket" is haza hozott.-erre a mondatra, gúnyos mosolyra húztam a szám.
A szüleimről legyen ennyi elég..-mondtam és próbáltam felvenni a lehető legjobb arcomat.
-Az hogy hogy kerültem ide,még magam sem értem,csak beleléptem egy gomba körbe, és átjutottam ide.
Eldarya csodás hely,a piac,főhadiszállás,és a többi...mind..csodaszép..de én szeretnék haza jutni!
-Megértem..-szólalt meg hosszú idő után a farkas és feltápászkodott.
-Szeretnék neked mutatni valamit...gyere utánam!-utasított az alfa, és bement a bokrok közé.
Vajon mennyire jó ötlet, egy farkast követni a bokrok közé?
 Lehet meg akar erőszakolni!-elmélkedtem magamban.. Már megint hülye vagy Katherine.....-a vívódásaimmal, még sokszor saját  magamat is ki tudom készíteni.
-GYERE!-halottam a hangját a távolból.
-Igen is!-kiáltottam és utána koslattam a bokrok közé....
A bokrok indái a lábam köré fonódtak,a tüskék felhasították a bőrömet, amiből  vér kezdett csörgedezni,de folytattam utamat a farkasom után.
Csobogást kezdtem hallani,talán egy kis patak lehet a közelben,de amint közelebb értem a célponthoz egyre erősödött a zúgás.
Végül megláttam a fényt, és egyre sietősebbre vettem a tempóm, hogy végre kiérjek ebből a rengetegből.
-TE JÓ ÉG! EZ GYÖNYÖRŰ!-kiáltottam magam elé.
A víz kristály tiszta volt,a fák lombjain beszűrődő fény, megcsillantotta a víz felszínét, ami olyan volt mintha tükör lenne.
A tó maga nagyon mély lehetett, mert még lent is, egymásba növő, és formált sziklák voltak.
-Csendben!-szólt rám Hunter, és fejével a tó környékére bökött.
Az egész partot,állatok fedték be.
Nem ismertem fel őket,mert a mi világunkban ilyen lények nincsenek.
Szép is lenne..repülő bárányok,levél farkú pandák,kutya méretű lovak amik levelet rágcsálnak,ez mind nem hozzánk való dolog.
Viszont..ott bal oldalt, egy hatalmas szarvas volt,ami körül állatok pihentek és mintha őrizték volna.
-Ő a vezér?-kérdeztem Huntertől és a szarvasra böktem.
-Ő nem csak vezér,majdnem ő egész Eldarya...-mondta és lassan elindultunk felé.
-Ha hátrál, ne közelíts hozzá,akkor nem vagy méltó hogy megáldjon.
-Miért akarnám hogy megáldjon-kérdeztem értetlenkedve.
-Csak gyere...-mondta,és előre ment.
Ch....ez jó.. nem vagyok méltó arra hogy megáldjon? Most komolyan? -morogtam magamban, és közben követtem az öreget.
Leértünk a vízesés széléhez, ott ahol a szarvas állt,ahogy észrevett, tartása nemesebb lett, és minden figyelmét, ahogy látom nekem szentelte.
Hunter meghajolt előtte és utat engedett nekem.
-Menj,próbáld megérinteni.-utasított.
Én kétkedve ránéztem a szarvasra majd Hunterre. De végül, elindultam a nemes állat felé.
Lassan lépkedve, kőröl kőre haladtam ügyelve, hogy nem ijesztem meg a szarvast.
Oda értem hozzá és lassan a kezemet nyújtottam, hogy meg tudjam érinteni.
Ő nem mozdult,és engedte hogy megsimogassam.
Gyönyörű volt,agancsai szerte ágaztak,bundája hófehér,amin csak úgy ragyogtak  a vízcseppek, szeme  éjj barna volt ami ez egész állatot kiemelte.

A mámortól elfelejtettem meghajolni,de hamar leeset és illedelmesen eleget tettem a kötelességemnek.
Amire ő is fejet hajtott, és agancsai között apró sárga pontok jelentek meg, amik körbe fogtak majd hirtelen eltűntek.
A szarvas hátrált majd eltűnt a bokrok világában.
Én meg még mindig ott álltam mozdulatlanul, és kábán,ez gyönyörű volt!
-Katherine?-hallottam meg a farkas hangját.
-I...gen?-válaszoltam még mindig kábán.
-Megáldott!-mondta hitetlenkedve.
-Azt gondoltam.-vágtam rá azonnal, és szembe fordultam Hunterral.
-Ezt nem mesélheted el senkinek!-mondta szigorúan és ellent nem tűrő hangon az alfa.
-Miért?-kérdeztem.
-Ha ez kitudódik...nagy veszélyben lehetsz..talán te tudod megmenteni egész Eldaryát!
Ahogy ezt kimondta Hunter,a fák közül alakok jöttek elő és felénk tartottak.
-ROHANJ!-üvöltötte Hunter, és rázengett a farkas üvöltésre is.
-BASSZUS!BASSZUS!BASSZUS!-mondogattam magamban, majd hátrafelé kezdtem menekülni.
Futottam ahogy bírtam,árkon-bokron keresztül,gyökerekben estem hanyatt,a tüskék még jobban felszakították a bőröm amit már ellepett a vér.
A nyomomban vannak,hallom..hallom hogy jönnek!FUSS Katherine!FUSS! mondogatta a belső énem,és most az egyszer hallgattam rá.
A farkasok üvöltését,nyüszítését tisztán hallottam magam mögött,szörnyű volt ez a hang..sosem szerettem ha bántják az állatokat.
A bokrok között találtam egy kisebb rést, amin egy szikla szírt fogadott,alatta hullámok csapkodták a falát és a vízben lévő hegyes sziklák sem kecsegtettek semmi jóval.
Gyorsan vissza kell.....
-Hova-hova?-kérdezte egy sállal eltakart arcú "úri ember"
Hova menjek?MERRE MENJEK?! Katherine! Szedd össze magad! a belső énem próbált észnél tartani.
-Innen már nem tudsz menekülni sehova!-jött egy másik csávó, akinek ugyan csak el volt takarva az arca,de a gúnyos mosolyt azt tisztán ki lehetett venni.
Hátráltam pár lépést,de hasztalanul ők közelebb jöttek.
-Nem leszek rab! Nem leszek fogoly! És főképp, nem hunyászkodok meg senki előtt!!-ordítottam oda nekik, és beugrottam a vadul hímbálozó vízbe.

10.Fejezet: Fejlemények...

Miiko szemszög:

Hol az istenben lehet Jamon?!Ez nem lehet igaz! Folyosókról folyosókra rohangálok, de sehol sem találom.

Már időszűkében vagyok,az Ascadiai-szigetek-nek szüksége van Jamonra!

Letrappolok a lépcsőn,egyenesen az ebédlő elött rohanok el, amikor meglátom Jamont az ember lánnyal akit a vállára emelt.

A lány azt hiszem Katherine,hadonászik a kezeivel és boldognak tűnik,Jamonról pedig süt a kedvesség,ilyennek is ritkán látom.

Egy ideig még figyelem őket majd jónak láttam végre közbelépni és elvonszolni a jobb kezemet a küldetésére.

-JAMON! Mit csinálsz?!-kérdeztem a legmérgesebb hangomon.

-Hát..ö..Jamon-dadogott és a tarkóját vakargatta.

-Hjajj..mindeggy hagyjuk,gyere!-intettem neki,és azzal tovább siettem a kristályterembe.

A teremben már ott volt Leiftan, Elizabeth és Sakura is.

-Nos,mindenki tudja hogy mi a feladata?-kérdeztem a többiektől, mire ők egyetértően bólintottak.

-Jól van,már csak Jamonnak kell megérkeznie, és indulhatunk is a kikötőhöz.

Végszóra belépett az óriásom,  és ennek örömére elindultunk a hajóra.

-Leiftan, Sakura, Eliza,Jamon, sok sikert és jó utat!-engedtem útra az embereimet.

-Ne félts minket,sietünk vissza!-Azzal Leiftan nyomott egy puszit a homlokomra, majd átlépett a hajóra.

Egy ideig nézem őket míg el nem halványodott a képük,és vissza indulta a Főhadiszállásra.

-Ki hagyta nyitva a kaput?!-kérdeztem idegesen az őröket, akiknek fogalmuk sem volt arról hogy valakit (rajtunk kívül) kiengedtek volna a területről. 

-Már azt sem tudom hogy minek vagytok!-kiabáltam oda nekik, majd faképnél hagytam őket.

Nem igaz!Ide már akárki beteheti a lábát anélkül hogy feltűnést keltsen?-morogtam magamban és beléptem az épületbe.

A terem közepén a gárda tagok beszélgettek és eléggé zaklatottnak tűntek.

-Mi történt?-kérdeztem tetőtől talpig, végig mérve őket.

Ők egymásra néztek,de nem nagyon akartak beszélni.

-MI TÖRTÉNT?!-kérdeztem már idegesen.

Nevra állt elém és zavartan a hajába túrt.

-Hát..Katherine...

-Mi van a lánnyal?-kérdeztem most már aggódva.

-Eltűnt....-húzta el a száját az Árnyék gárda vezetője.

-MI AZ HOGY ELTŰNT?!-és lángra lobbant a botom.

Ők egy pillanatra összerezzentek majd folytatták.

-Utoljára én láttam..-szólalt meg Valkyon.

-Meg én..,még elfelejtetni sem tudnám az utolsó pillanat képet...-folytatta Ezarel.

-Azt én sem!-nevette el magát Valkyon.

AZONNAL...KERESSÉTEK MEG!-ordítottam és felmentem a kristályterembe összeszedni pár dolgot.

Nevra szemszög:

-Fiuk!Mi a fenét csináltatok?-szegeztem nekik a kérdést villámló szemekkel,egy pillanatra sem lehet ezt a lány magára hagyni!

-Mi semmit!-szólalt meg Ezarel és keresztbe fonta magán a karját.

-Én elvittem reggelizni,majd megjelent Jamon,vele szórakozott egy sort, utána az ogre elment ezt követően Katheirne bemutatott Ezarelnek..-ecsetelte Valkyon.

-Héé! ezt a részt kihagyhattad volna!-zsörtölődött az elf.

-Szóval,összevesztetek?-tudakoltam a kék hajútól.

-Hát..mondhatjuk úgy is..de szerintem nem ez volt a baja...-adta a kétértelmű választ az elf.

-Akkor még is mi?-forgattam meg a szemem, és felszerelkeztem a dolgaimmal hogy megkeressem az egyetlen,drága,emberlányomat. 

-Szerintem csak,FÉL és nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel....-jegyezte meg Valkyon.

-Hát nem tudom...mindenesetre ha megtalálom, akkor emlékeztetni fogom hogy ki itt a főnök....

-Úgy mint Cloénál?-kérdezte gúnyos hangnemben Ezarel.

Én csak rámosolyogtam, és szétszóródtunk a területen.

Az illatát nem lehetett eltéveszteni,csak az orrom után kellett mennem, ami a főkapuhoz vezényelt.

Nee.neee..bármit csak ezt ne!Kiment..kiment...HOGY AZ ÖRDÖGBE JUTHATOTT KI?!

-ŐRÖK!-kiáltottam.

-Igen?!-szaladt oda házzam az egyik.

-HOGY AZ ÖRDÖGBE, TUDOTT KIJUTNI INNEN EGY EMBER?!-kiabáltam vele és már  kezdett elborulni az agyam.

-Mi..mi nem láttunk semmit..-dadogott az őr, és majdnem összevizelte magát.

-Semmirekellők!-sziszegtem a fogaim között,majd nekivágtam a külvilágnak.

Istenem kérlek, csak add hogy ne essen semmi baja!-Imádkoztam,közben meg elképzeltem hogy, hogyan fogom megbüntetni ha megtalálom...
Katherine Lee...készülj..mert én leszek, a legroszabb rémálmod!

"Csak ahhoz, meg is kell hogy találjalak!"

9.Fejezet:Mert mindennek, két oldala van

Nevra szemszög:

Jólesett ez a kis zuhany, ami levitte az éjszaka mocskát rólam.

Az éjj leple alatt, ezúttal nem történt semmi említésre méltó, a várfal ablakában elmélkedtem az új emberemről.

Vajon miért érzem azt, hogy ez az ember fajzat, megváltoztatja az egész életünket?

Lassan a szekrényemhez lépkedtem és felvettem a szokásos gönceimet.

Ez a lány eléggé aranyos,ahogy ledőltem az ágyamra, már hozzám  is bújt, és ha nem tévedek az apját emlegette.

Majd újra egyenletessé vált a szuszogása, amitől én is elálmosodtam és lehunytam a szemeim.

 Kb.2-órát ha alhattam, lassan kinyitottam a szemem és lenéztem az alvó lányra.

Holló fekete haja, még a félhomályban is csillogott, arcán a nyugalom tükröződött, és nyoma sem volt az arrogáns, és makacs énjének.

Arcából félre simítottam egy kósza  tincset, amitől ő megrezzent.

Vajon bánthatták?Ezek a jelek általában csak akkor mutatkoznak, amikor az illetőt bántalmazzák, vagy esetleg lelki probléma van a háttérben és ez okozza az érintési zavart?-Ezt még én sem tudom eldönteni.

A lány lassan elkezdett mocorogni, és azzal a picike orrával szagolgatta a mellkasomat,önkéntelenül elmosolyodtam és csak egy nagyon kicsi választott el attól, hogy hangosan fel ne nevessek.
De az az arc,amikor felébred és meglátja hogy milyen "helyzetben" vagyunk felbecsülhetettlen lesz.

Ahogy kinyitotta a szemét, és észrevett, arca paradicsom vörös lett, és a nagy igyekezetben leesett az ágyról.

Maga köré húzta a takarót, és ismét láthattam a makacs,arrogáns, Katherin-t.

Sorra dobálózik a sértésekkel, és próbálja menteni a menthetőt több,kevesebb sikerrel.

Én lenéztem rá és megszólaltam, hogy a csípős nyelvét egy kicsit visszább fogja,mégis csak én vagyok a főnöke.

-Kezdjük ott drágám,hogy ahogy lefeküdtem, te azon nyomban rám tekeredtél! És be kell hogy valljam eléggé tetszett ez a szituáció!-mondtam nevetve, és hanyatt vágtam magam az ágyon.

Még morgott egy sort az orra alatt, majd egy ideig elgondolkodott.

Ahogy elnézem törékeny egyed, még is akaratos, és kitartó ami ritka, még nálunk is.

-Kelj fel! Még a végén megfázol nekem!-mondom és én is feltápászkodom az ágyról.

-Már úgy is menni készültem!-mondta hevesen és az ajtóm irányába sietett.

-Ha gondolod meginvitállak arra hogy velem zuhanyozz.-mondtam neki és rákacsintottam, szeretem amikor zavarban van.

Ő erre csak odavágta hogy forduljak fel,és nagy lendülettel, úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy még én is összerezzentem.

Azt hiszem ez a lány más lesz mint a többi,de valahogy rá is ki kell vetnem a hálom...csak még, ki kell ismernem a gyenge pontjait..egy ember, nem állhat ellent NEKEM!

Ezarel szemszög:

A fene vinné el! Valamelyik tanonc, megint összetörte a lombikjaimat!Ezzel nem is lenne gond,de még arra sem képes hogy hozzon helyette egy újat!

Még a mosogatást sem lehet rájuk bízni...haszontalan népség!Mérgelődtem magamban és elindultam a raktár felé utánpótlásért.

Ahogy kiléptem az ajtón,Valkyont láttam tétlenül fel-alá járkálni.

-Valkyon..-biccentettem neki.

-Ezarel!.-köszönt vissza és láttam rajta hogy mondani szeretne valamit.

-Most mondd, míg van rá  időm..-jegyeztem meg neki, és neki dőltem a falnak, várva a mondandóját.

-Tudod...-vakarta meg a tarkóját,és elmosolyodott.

-Háát..hogy is mondjam? Voltunk a laborodban, és hát.. az egyik gárda tagom..nem figyelt a körülötte lévő dolgokra, és háát....

-Eltörte a lombikomat..-fejeztem be helyette a mondatot. 

-Tudod..mi nagy emberek vagyunk,és nem a lételemünk szűk helyeken mozogni és...

-Valkyon..elég, most megyek az utánpótlásért, viszont legközelebb annyit legalább megtehetnétek, hogy elmentek másikért...-Azzal otthagytam és felmentem a lépcsőn.

Ha nem a saját szememmel látnám, talán el sem hinném!

Kb.1 méterre lehettem Nevra szobájától, amikor Katherine viharzik ki belőle, és zaklatottan neki dől a falnak.

Chh..hamar ment,azt hittem ő legalább bír Nevrával,de úgy látszik ugyan olyan ribanc mint a többi.

A szívem mintha összeszorult volna a látványtól, amit nem tudok hova tenni, hisz csak egy ember lány.Mit érdekel engem ő?

Nem bírtam nem megkérdezni tőle hogy mi a francot keresett ott,ezért megszólítottam.

-Csak nem te is?-kérdeztem gúnnyal a hangomban.

-Mi csak nem én is?-kérdezett vissza és felnézett a fekete lobonca mögűl.

-Hamar az ágyába kerültél!-erre a gondolatra a hányinger kerülgetett,de lenyeltem a keserű epét.

-Engem nem olyan fából faragtak hogy egy csábos mosoly, vagy egy kidolgozott izmos test, levegyen a lábamról.-mondta és keservesen felnevetett,mintha...áhh nem biztos nem!
Ez az egész egy átkozottul szar helyzet, legalább is számomra.-Folytatta és maga elé meredt.
Egész életemben, mindenki számára teher voltam,ha úgy tetszik "harmadik" kerék,és ha ez szerinted vicces,vagy valamilyen formában egyenlő a gyengeséggel akkor sajnálom hogy ilyet kell átérezned amikor rám nézel.
Nekem ez jutott... Én csak élni szerettem volna az unalmas életem, távol minden szarságtól, erre meg itt vagyok a senkik földjén!-szinte majdnem elsírta magát, de folytatta.
De azt hiszem, túl sokat kérek azzal, hogy haza akarok jutni..-mondta és elindult a folyosó vége felé.

Ő is olyan mint én,az élete...olyan...olyan mint az ENYÉM!

-Nem kérsz sokat Katherine!Ismerem a helyzeted..jobban mint hinnéd!-mondtam és leléptem mielőtt átmentem volna érzelgősbe.

Nem érdekelt a lombik,nem érdekelt hogy ki mit csinált,csak az érdekelt, hogy mi a kapocs közte és köztem...MINEK KElLETT IDE JÖNNIE?!-ordítottam magamban és belevágtam az öklöm a falba.

Valkyon szemszög:

Miután találkoztam Ezarellel, a kovácsműhely felé vettem az irányt, hogy megélezzem "Lucille-t" és letisztítsam a küldetés okozta foltoktól.

A teremben a szokásos irtózatos meleg fogadott,és egyből elkezdtem magam kicsomagolni a hosszú,kényelmetlen ruhákból amiket a többiek aggattak rám, nehogy megfagyjak a Vörös hegy alatti küldetésemen.

Közel fél óra múlva, Lucille úgy ragyogott mintha el sem mentünk volna, és visszatettem az oldalamra.

Mivel reggel tájt volt,felmentem a szobákhoz és bekukkantottam a többiekhez, hátha lemegyünk együtt az ebédlőbe,d nem találtam ott senkit.

Amikor indultam volna vissza, megláttam az új jövevényünket az ágya mellett kuporogni.

Nos, ahogy elnézem a szobáját...értem miért volt maga alatt.

Pár perces őrlődés után, úgy döntöttem lehívom magammal az ebédlőbe, így legalább lesz társaságom.

Amikor megszólalt.

-Most szórakozol velem?!-nevetett fel keservesen.

-Te kihez beszélsz?-kérdeztem értetlenül, mivel senki sem tartózkodott a szobában rajta kívül.

-Tudod,szeretek értelmes emberekkel beszélgetni-mosolygott rám a lány.

-De háát senki sincs...-ohh már értem! Saját magát tartja értelmesnek,végül is,logikus ha úgy vesszük.

-Nagyot koppant!-mondta vidáman és behunyta a szemét.

Ahogy elnéztem,szegény eléggé megviseltnek tűnik,habár ha én lennék a helyében,lehet én is így reagálnék a dolgokra..ki tudja.

-Sokáig punnyadsz a földön,vagy jössz reggelizni?-kérdeztem és kiálltam az ajtóból hogy el tudjon férni mellettem.

A lány rám nézett, és olyan féloldalasra fordította a fejét.

-Hogy hova menjek?.-kérdezte értetlenül.

Na szép, nem tudja mit jelent a reggeli szó? Helytelen....

-Tudod...kaja?Amikor az emberek felkelnek,akkor esznek, és leöntik valami folyadékkal.-magyaráztam neki.

-Tudom mi az a reggeli!-jelentette ki, majd átlépte a küszöböt.

Azzal elindultunk az ebédlő felé,ahogy látom még nem volt ott, mivel a hátam mögött kullogott és egy szót nem szolt.

Lassan megérkeztünk az úti célunk elé.

-Ez az ebédlőnk!-mutattam egy kétajtós teremre, amin ablaküvegek engedtek belátást.

-Ömmm...azt hiszem még sem vagyok éhes!-mondta és el akart volna iszkolni,de én nem fogom hagyni hogy megússza a többiekkel való találkozást.

-Várj!-szóltam utána.

Megfogtam a vállát úgy, hogy sehogy se tudjon menekülni, és közelebb húztam magamhoz, amitől melegség töltött el..ez fura.

-Miért változott meg ilyen hirtelen a döntésed?-kérdeztem, és próbáltam a szemébe nézni,ha nem hajtotta volna le a fejét.

Nem válaszolt, csak a földet nézte,hisz FÉL!Mindenki félne az ő helyében,más világ,törvények,szabályok....

-Félsz igaz?-kérdeztem meg végül.

Ő nem válaszolt semmit csak megrázta a fejét.

Nem a fenéket nem kislány!-Nevettem magamban,van neki tartása, és nem riad el attól sem hogy az  ellenkezőjét mondja annak, amit tudja ő is, hogy nem igaz.

Tetszik...tetszik nekem ez a viselkedés.

Halványan elmosolyodtam,átkaroltam a vállát és megszólaltam.

-Készen állsz?-kérdeztem.

Erre ő újból megrázta a fejét,de még mindig nem nézett rám.

-Akkor...INDULÁS!kiáltottam és befelé kezdtem tuszkolni,de minden létező tárgyban megkapaszkodott.

-NINCS AZ AZ ISTEN VAGY MI, HOGY ÉN ODA BEMENJEK!-tiltakozott.

-Katherine!Ne csináld már!-kérleltem,de hasztalanul.

Már ott jártunk, hogy én próbáltam behúzni a két lábánál fogva a terembe, míg ő az oszlopot szorongatta úgy, hogy azt hittem az oszlop is jön velünk reggelizni, amikor megjelent Chrome.

-Ti mit csináltok?-kérdezte a fiú.

A lány egy pillanatra nem figyelt a tartására és egy mozdulattal az ebédlőben találta magát.MEGVAGY!-nyugtáztam magamban, (köszönöm Chrome!) majd elindultunk az asztalunk felé.

8.Fejezet:Mert meglepetésekből sosem elég...

Levegő után kapkodva, nagy nehezen, kiköptem a halálomat akaró tettest majd megfogtam és végigmértem.
Hogy az istenben tudtál te megakadni a torkomon?-elmélkedtem magamban, majd kipöcköltem az ujjaim között.
Valkyon nyugodt szívvel tisztázta, hogy nem fogom feldobni a talpam mindenki előtt és felállt hogy egy szintbe legyen azzal az ember/lénnyel aki megszólított.
-Mit szeretnél Jamon?-kérdezte a fehér hajú.
-Jamon,bocsánatot kérni Katherine!-mondta lesütött szemekkel az óriás.
Én a padon megfordultam, és felnéztem rá,majd oldalra fordítva a fejem megszólaltam.
-Miért is szeretnél bocsánatot kérni?-kérdeztem kedvesen,noha volt egy sejtésem.
-Hát...amikor Katherine megjelenni,Jamon durván bánni vele...-mondta a lábujjait gyömöszölő felhő cirkáló.
Magamban jót mosolyogtam szegény ogrén,de valjuk be, szép tőle hogy van képe elém állni és bocsánatot kérni azért, amit parancsnak adtak ki neki, és teljesítenie kellett.
-Katherine nem haragudni Jamonra,csak legközelebb nem megijeszteni, mert Katherine feldobni talpát.-mondtam vidáman és átöleltem a behemótot.
Ő erre elpirult és olyan gomb szemei lettek, hogy egyből nevetnem kellett.
-Katherine szeretni Jamont!-kiáltotta és felkapott a vállára.
-JÁÁÁJ-Igen szeretni!csak tenni le!-mondtam és össze-vissza kalimpáltam a karjaimmal.
Jamon óvatosan letett a padlóra, és szeretett volna még mondani valamit, de Mikoo jelent meg az ajtóban.
-JAMON! Mit csinálsz?!-kérdezte Mikoo egy kicsit idegesen.
-Hát..ö..Jamon-dadogott a szörnyeteg.
-Hjajj..mindeggy hagyjuk, gyere!-intett neki a róka lány és elsietett.
Jamon bocsánat kérő pillantást vetett rám, és elsietett a róka lány után.
-Szegény-gondolkodtam hangosan, és visszafordultam az asztalhoz, ahol már Ezarel is helyet foglalt.
-Te,itt?-kérdeztem és unottan beleharaptam a maradék almámba.
-Ez, az ebédlő-mondta lekezelően.
Nem bírom ezt a pasast,vajon ilyen savanyú mindenkivel szemben is?azt hiszem be kell avatnom Katherine dicsőség csarnokába.-erre a gondolatra önkéntelenül is elmosolyodtam.
-Mi olyan nevetséges?-kérdezte a kék tapló.
-Szerintem, semmi közöd nincs hozzá elf.-mondtam és felálltam az asztaltól.
Ő mormogott valamit az orra alatt, és még egy pimasz mosolyt is küldött felém.
-BEKAPHATOD!-mutattam fel neki a középső ujjam, és mintsem törődve az ember/lényekkel távoztam az ebédlőből.
Kimentem a főbejáraton, és elhaladtam a piac előtt,ahol kufárok próbálták rásózni az áruikat a falusiakra.
Addig sétáltam, amíg egy pavilon előtt nem találtam magam.
A nap sugarai áthatoltak a fák lombjain, ami csodaszép látványt nyújtott.
Tovább sétáltam és elértem a főkaput, amin kívül egy hatalmas rét tátongott.
Az őrök figyelmetlenségét kihasználva, kisurrantam a kapun, és elindultam az erdő irányába.
Itt az idő hogy végre hazajussak!Azzal a lendülettel befutottam az erdőbe, és árkon-bokron keresztül kerestem valamit, még én sem tudom hogy mit.
A remény hogy találjak egy kis kaput, szerte foszlott, amikor egy farkas falkához értem.
Gyönyörűek voltak,és egyben félelmetesek is.
Bundájuk éj fekete,szemük kéken csillogott és tartásuk mint egy nemes vadé.
-Grrrrr.....
JAJ NE!CSAK EZT NE!nem fordulok meg,nincs az az isten vagy mi hogy megforduljak!-sipákoltam magamban.
-Gr.....Gr...
Ó az istenit neki!-óvatosan,szépen lassan, felemeltem a kezem, ha történne valami tudjak védekezni, és gugoló helyzetben, szembe fordultam a hang gazdájával.
A szívem egy ritmust kihagyott, a lélegzetem elállt, 3db hatalmas nagy dög állt velem szemben, és kb. 3mm-re volt a pofája az arcomtól.
Katherine Lee egy átlagos lány aki elteleportálódott egy másik dimenzióban és meghalt mert széttépte egy vadállat.-csodálatos halál jut nekem,ennél jobbat el sem tudnék képzelni.
A farkasok egy pillanatra sem vették le rólam a szemüket és tovább vicsorogtak amíg meg nem jelentek a többiek.
Körbe voltam kerítve és semmi kiutat nem találtam.
-ÖLJÜK MEG!-vicsorgott az egyik.
Heee?! ez most beszélő farkas? vagy már meghaltam?ezt nem értem...
-Szerintem a fogság jobb ötlet lenne.-morogta a másik.
-Kizárt dolog hogy megint bezárjanak egy ketrecbe!-szólaltam meg hirtelen,úgy hogy nem is vettem figyelembe, kik a beszélgető partnereim.
Ők hirtelen elhallgattak és elfordították a fejüket (úgy ahogy a kutyák szokták, amikor valamit érdekesnek találnak, de nem tudják hogy mi az)
-Te érted amit mondunk?-jött előre egy öregebb egyed.
-Háát..ezek szerint igen,de az is lehet hogy már meghaltam.-húztam meg a vállam.
-Ez lehetettlen!-csodálkozott, és a falka felé fordult.
-ŐT SENKI NE MERJE BÁNTANI!VILÁGOS!? SŐT MI TÖBB, AMIT MOND AZT NEKÜNK TELJESÍTENI KELL!-mondta az öregebbik egyed, majd ismét felém fordult.
-Elnézésedet kérem az előbbi viselkedésünkért,és engedd meg hogy bemutatkozzam, Hunter vagyok!
Hajolt meg az alfa hím (gondolom)
-Örvendek én pedig Katherine!-és elnyomtam egy piruettet.
Az egész falka meghajolt majd feloszlottak.
-De hát mi ez az egész?-érdeklődtem az újdonsült barátomtól és leültem egy farönkre.
-Nem tudom hogy, de kapcsolatban vagy az anya természettel és ezt nekünk tisztelni kell.-mondta Hunter és leült velem szemben.
-Az anyatermészettel?-kérdeztem vissza értettlenül.
-Igen,ilyen adottsága csak nagyon kevés embernek van, és ez a mi világunkban, igazi kincsnek számít.-világosított fel.
Én csak ültem ott és nem értettem semmit,anyatermészet,ember/lények,elfek,vámpírok,NEVRA,pöcegödör,Jamon és még isten tudja mi.
Nah, Katherine! te aztán minden szarban benne vagy!-nyugtáztam magamban a dolgokat és a kezembe temettem az arcom.

7.Fejezet:Mindig történni kell valaminek....

Az ajtómhoz érve, lenyomtam a kilincsem és beléptem a "csodálatos"szobámba.
Az ablakon beszűrődő fény, egyből megvilágosította a szoba minden egyes pontját és így máris  rosszabb lett az egész.
A falak repedezettek voltak és talán a csoda tartotta őket egyben.
A parketta is félig feljőve mutatta meg magát, és itt ott, még talán a rohadás jele is mutatkozott.
Most szórakozol velem?!-nevettem fel keservesen, és lerogytam az ágykeretem mellé.
-Kihez beszélsz?-jött egy kérdés az ajtó irányából.
A hang irányába kaptam a fejem, és mint láttam, Valkyon tisztelt meg a jelenlétével.
-Tudod...szeretek értelmes emberekkel beszélgetni.-és megengedtem magamnak egy féloldalas mosolyt.
-De hát senki sincs....-ohh már értem.-esett le neki a tantusz.
-Nagyot koppant!mondtam vidáman és behunytam a szemem.
Egy kicsit el akartam szakadni ettől a világtól,és valahol a lelkem mélyén azt hittem, hogy ezzel a gesztusommal eleget tehetek ennek az érzésnek, de Valkyon hangja visszazökkentett a való világba.
-Sokáig punnyadsz a földön, vagy jössz reggelizni?-kérdezte az izomkolosszus és féloldalasan kilépett az ajtóból.
-Hogy hova menjek?-kérdeztem egy kicsit értetlenül és félre fordítottam a fejem.
-Tudod...kaja?? amikor az emberek felkelnek, akkor esznek, és leöntik valami folyadékkal.-ecsetelte az obszidián gárda vezetője.
-Tudom mi a reggeli.-világosítottam fel és feltápászkodtam a földről majd kisurrantam mellette.
Folyosókról folyosókra vándoroltunk, majd egy nagy két ajtós terem előtt álltunk meg.
-Ez az ebédlőnk-szólalt meg hosszú idő után Valkyon.
 Az ajtón lévő ablakokon fellehetett mérni a terepet ami egyáltalán nem tetszett.
A terem zsúfoltságig volt tömve lényekkel,tündérekkel,alakokkal,bányarémekkel,csúszó-mászó bohócokkal....na jó nem..de a lényeg hogy tele volt ember/lényekkel.
Ömmm...azt hiszem mégsem vagyok éhes!-jelentettem ki,azzal 360-fokos fordulatot vettem és elindultam volna visszafele de nem így történt.
-Várj!-szolt utánam a srác és megfogta a vállam, de úgy, hogy sehogy se tudjak menekülni majd közelebb húzott magához.
-Miért változott meg ilyen hirtelen a döntésed?-érdeklődött,miközben a szememet fürkészte.
Zavaromban,lehajtottam a fejem és a cipőm orrával kezdtem foglalkozni.
Próbáltam valami frappáns válasszal előállni de hát nem nagyon jött össze.
-Izgulsz igaz?-törte meg a csendet és tekintetében kedvesség tükröződött.
Nem válaszoltam,csak megráztam a fejem.
Egy halovány mosoly jelent meg az arcán,majd átkarolta a vállamat és lenézett rám.
-Készen állsz?-kérdezte,mire én megráztam a fejem.
-Akkor indulás!-tört ki belőle és elkezdett tuszkolni befele.
-NINCS AZ AZ ISTEN VAGY MI, HOGY ÉN ODA BEMENJEK!-tiltakoztam és mindenbe belekapaszkodtam amibe csak lehetett.
-Katherine!Ne csináld már!-noszogatott a srác, és a két lábamnál fogva felemelt, és elkezdett húzni, míg én az oszlopot markoltam mind a két kezemmel, mintha az életem múlna rajta.

-Ti meg mit csináltok?-kérdezte egy fiú.
A hirtelen kérdéstől, rászegeztem a tekintetem a srácra és nem koncentráltam  eléggé a tartásomra, így Valkyon egy húzásra a terembe tudott tuszkolni.
ÚRISTEN!NEKEM VÉGEM!-sikított a belső énem.
És most Katherine, nyomkodj el magadban egy imát, hogy túléld a kiváncsi szemek záporát!
Lassan sétáltunk a sorok között,majd a terem közepén lévő hosszú,fehér asztalhoz ültünk le.
Még mindig engem nézett mindenki,és ez az amit ki nem állhatok!
Zavaromban minél kisebbre próbáltam magam összehúzni,mintha ez számítana is valamit!-szólalt meg a belső énem.
Szemeimet a combjaimon tartottam, és már most elegem lett  mai napból.
-Ahhoz képest amikor elösszőr találkoztunk eléggé pimpel vagy.-jegyezte meg Valkyon és bekapott  egy falat kenyeret.
-Hogy micsoda vagyok?!-szegeztem neki a kérdést villogó szemekkel.Valójában azt sem tudtam mi az a pimpel, csak gondolom náluk ez olyan mint nálunk a "félős nyuszi" kifejezés.
-Látod?Nekem ez az oldalad sokkal jobban tetszik!.-mondta nemes egyszerűséggel majd  kiitta a pohara tartalmát.
-Egyél!-utasított a srác.
-Nem vagyok éhes...-jegyeztem meg neki majd oldalra néztem.
Az ebédlő hatalmas nagy volt,a falak halvány rózsaszínben pompáztak,és a hatalmas ablakok gondoskodtak arról, hogy elegendő fény jusson be  az épületbe,valamint a kilátásról ami egyszerűen csodaszép volt.
Az ablakok előtt még fura állatok is játszadoztak, amiket én nem tudtam hova tenni.
A terem közepén egy hatalmas csillár volt,amin gyémántok,smaragdok és valami más kövek tornyosultak.
-EGYÉL!
Dobott meg valaki egy kenyérdarabbal.
Valkyon türelmesen várt,és nézte a reakciómat.
-Mondta már hogy...
-Tudom..tudom.. nem vagy éhes..de akkor is EGYÉL!-jelentette ki az utolsó szót.
Jobbnak láttam nem vitába keveredni vele, ezért benyomtam egy almát,amit ő örömmel nyugtázott.
Tudsz te ha akarsz!-jelentette ki, majd a két könyökére támaszkodva és az állát, az összekulcsolt kézfejére rakva nézett a hátam mögé.
A tekintete ürességet mutatott, így jobbnak láttam nem megfordulni,semmi kedvem nem volt társalogni, ezért bekaptam egy falat kenyeret.
Katherine?-szólalt meg egy hang  a hátam mögött.
A hangja...a torkomon megakadt az a nyamvadt kenyér cafat, és krákogni kezdtem..nem elég hogy itt van,még meg is akar ölni ez az átkozott?!


Sajnos,idő hiányom miatt a héten csak rövid részeket tudtam hozni!
De a következő heteim,már sokkal nyugodtabbak lesznek és tudlak titeket kárpótolni, hosszabb részekkel! :)

6.Fejezet:Nem minden az, aminek látszik

Ha jól érzékelem reggel van, átfordulok a másik oldalamra és közelebb bújok a takaróból kreált buckámra.
De most olyan más az illata,nem az a szokásos levendula hanem...hanem valami más.
Közelebb húzom magamhoz,és ráhajtom a fejem, de most meg olyan kemé...elkezd egyenletesen fel-le mozogni a fejem...
-Mi az isten?!-nyitottam ki a szemem.Hirtelen minden eszembe jut, a gombák, a pöce gödör,emberek/lények és NEVRA!!
-Jó reggelt Katherine!-köszönt rám az a személy, akit soha nem akartam hogy, bármilyen kapcsolatot is létesítsen velem.
-Menj!Hagyj!Háááh..!-Teljesen bele voltam gabalyodva Nevrába,a lábam keresztbe volt vetve rajta,a jobb kezem a mellkasán pihent, míg fejem a kulcscsontján foglalt helyet.
Ahogy felmértem mi történik körülöttem,eszeveszettül próbáltam kikecmeregni a kínos helyzetből, olyannyira hogy lehömbölögtem az ágyról.
-Te...ANYASZOMORÍTÓ!-keltem ki magamból.A fejem, szinte a vörös 50.-árnyalatában pompázott.
Ő nevetve a könyökére támaszkodott, és lenézett rám, majd szóra nyitotta száját.
-Kezdjük ott drágám, hogy ahogy lefeküdtem, te azon nyomban rám tekeredtél...-mondta nevetve.
-Hazudsz...én ilyet nem szoktam csinálni!.-vágtam vissza durcásan.
-Ugyan miért hazudnék?-kérdezte-De bevallom, nagyon tetszett ez a szituáció mondta.-majd hanyatt feküdt az ágyon és a falra emelte a tekintetét.
-Akkor sem csináltam ilyesmit.... és punk-tum!-érveltem mérgesen.
Az istenit! Régen, amikor még a nagymamáméknál laktunk, ugyan így szoktam aludni az apukámmal,mindig le kellett hogy hámozzon magáról hogy el tudjon menni dolgozni.Akkor még minden rendben volt.Csak hát....
-Tudod,aranyos vagy amikor zavarban vagy.-jegyezte meg a srác de még mindig nem vette le a szemét a mennyezetről.
-Tudod hogy ki van zavarban!...-mondtam összehúzott szemekkel.
-Te!-mosolygott,és újra rám emelte a tekintetét.
-Kelj fel onnan!még megfázol nekem!-mondta azzal ő is feltápászkodott az ágyról.
-Már úgy is menni készültem-vágtam neki oda hevesen és elindultam az ajtó irányába.
-De ha gondolod, meginvitállak arra hogy velem zuhanyozz...-mondta a kérdést nekem szegezve, majd csillogó szemével rám kacsintott.
-FORDULJ FEL!-kiabáltam neki, és nagy lendülettel becsaptam az ajtaját.
Ez húzós menet volt,dőltem neki a falnak nagyot sóhajtva.
-Csak nem te is?
Hallottam meg egy hangot közvetlenül mellettem.
-Mi csak nem én is?-kérdeztem vissza irónikusan.
-Hamar az ágyába kerültél-jegyezte meg az illető szarkasztikusan.
Félig felnéztem az arcomba lógó fürtök mögűl hogy megtudjam ki néz ribancnak,habár gondolhattam volna hogy ő lesz az.
-Tudod..-kezdtem bele a mondandómba.-Mivel alkimista barátom, karbatett kézzel állt mellettem.
-Engem nem olyan fából faragtak hogy egy csábos mosoly, vagy egy kidolgozott izmos test, levegyen a lábamról.- nevettem el magam keservesen.
Ez az egész egy átkozottul szar helyzet, legalább is számomra.
Egész életemben, mindenki számára teher voltam,ha úgy tetszik "harmadik" kerék,és ha ez szerinted vicces,vagy valamilyen formában egyenlő a gyengeséggel akkor sajnálom hogy ilyet kell átérezned amikor rám nézel.
Nekem ez jutott... Én csak élni szerettem volna az unalmas életem, távol minden szarságtól, erre meg itt vagyok a senkik földjén!-szinte majdnem elbőgtem magam.
De azt hiszem, túl sokat kérek azzal, hogy haza akarok jutni..-mondtam és a szobám felé indultam.
-Nem kérsz sokat Katherine.-szólalt meg a kék hajú.
-Ismerem a helyzeted, jobban mint hinnéd.-mondta és távozott.
A szemében fájdalmat láttam,az arcán húzódó izmok megfeszültek, amikor kiejtette ezeket a szavakat.
Léptei egy idő után elcsendesedtek, én pedig folytattam az utamat a szobámba.
A felkelő nap sugarai utat törtek a folyosón, és lehetett látni a porszemek táncát a fénysugarakban.

5.Fejezet:Tudni kell hol a határ..

Kero, felvezetett egy lépcsőn és bementünk egy könyvtárba.
Ahogy beléptem,a régi könyvek illata csapta meg az orrom.
Ez az egész hely csodálatos volt, a rend uralkodott mindenhol, és még egy porszemet sem lehetett látni.
-Foglalj helyet.-mondta Kero és egy régi szék felé mutatott.
-Köszönöm.-mondtam és leültem.
Kero sok pappír között matatott mire megtalálta a kérdőíveket,majd rám nézett és leült velem szemben.
-Nos, Katherine felkészültél? kérdezte kedvesen.
Én csak bólintottam és vártam a kérdéseket.
-Jól van,akkor kezdjük el.
A kérdések nekem, ha mondhatom azt kínaiak voltak, nem értettem belőlük semmit, de volt egy folytonosan visszatérő válasz is, ami a bátorság és a zsebkésvolt.
-Háát.. -kezdett bele Kéro.
-Azt hiszem, nem fogsz örülni a végeredménynek.-mondta kétkedve.
-Én csak ültem, nagyokat pislogva.
-Kérlek! csak azt ne mond hogy hozzá kerültem...-mondtam szinte könyörögve.
-Sajnálom de az Árnyék gárda jött ki végeredményként.-mondta együtt érzően.
-Kéro,ugye tisztában vagy azzal,hogy ezzel a halálomat írtad elő?-kérdeztem komolyan.
-Ugyan! ne bolondozz már! Nem lesz ez olyan rossz!-mondta nevetve.
-Komolyan Kéro?!...Komolyan?-mondtam erőteljesen.
-Háát...-túrt bele a hajába,majd ismét rám nézett.
-Nem csinálhat olyat, ami veszélybe sodorna Katherine!-ecsetelte.
-Kéro..nem lehetne..?-akartam volna kezdeni a mondatom de közbe szólt.
-Nem! Nem másíthatom meg az eredményt, ne is álmodj róla!-mondta szigorúan, és ellent nem tűrő hangon.
-Legyen.-egyeztem bele megadóan..
-De ha eltűnök, az csak is annak a perna hajdernak a rovására mehet!Ezt előre közlöm!-mondtam gúnyosan.
-Kero megengedett magának egy mosolyt,majd folytatta a hegyi beszédét.
Megtudtam hogy 4 gárda van:
-Szikrázó gárda-Mikoo- vezetésével
-Obszidián gárda-Valkyon- vezetésével
-Árnyék gárda-Nevra-vezetésével
-Abszint gárda -Ezarel-vezetésével
-De várj!-mondta hirtelen Kero.
-Honnan tudtad hogy Nevrához kerültél? hisz még nem is ismerted a gárda vezetőit!-kérdezte meghökkenve.
-Tudod..-kezdtem bele.
-Nem nehéz kitalálni.Vegyük az Obszidián szót,ami önmagában az erőt jelképezi, ugyan is az Obszidián egy vulkanikus kőzet, ami ha kiömlik és gyorsan lehűl obszidián lesz, ami az acélnál kb.5x-erősebb.-mondtam.
-És mivel Valkyont egy harcosnak tippeltem meg, ezért gondoltam hogy az erősség/keménység az ő jelképe.
Kéro, csodálkozva nézett, én pedig folytattam.
-Az abszint pedig,valójában égetett szesz, ami gyógy és fűszer növényekből épül fel.Ez az alkímia jelképe, és vezetője ugyebár nem lehet más mint Ezarel hiszen neki van lombik és kémcsöve az oldal táskájában.
-Nevrá-ra pedig csak tippeltem, mert ő maradt utoljára.-mondtam beletörődötten.
-Katheirne, ez valami eszméletlen!-csodálkozott Kéro.
-A logikád valami zseniális, és most már egy kicsit irigylem Nevrát, megmondom őszintén!
Beszélgetésünket Mikoo zavarta meg.
-Na, kiderült melyik jómadárhoz fog tartozni?-kérdezte Kérotól.
-Igen,Nevrához.-mondta Kéro kétkedve.
-Hm.. sok szerencsét kislány!Viszont el kell téged helyeznem valahol az estére,úgyhogy kövess!-mondta és kiment az ajtón.
-Kéro?
-Menj csak nyugodtan,a familáris tesztet majd később elvégezzük!-mosolygott kedvesen.
Én küldtem feléje még egy mosolyt majd követtem Mikoot.


-Viccelsz?!-kérdeztem Mikootól hüledezve.
A szobám falai mállottak,penész lepte és már csak a csótányok hiányoztak belőle. A szagáról meg ne is beszéljünk.

-Én sosem viccelek Katherine,ezt jobb ha megjegyzed!-mondta Mikoo.
-Nos,pihenj Katherine! Jó éjszakát!-Azzal sarkon fordult és elment.
Pihenjek mi?!És ezen a rakás szemétdombon, én hogy pihenjek még matracom sincs?!
-Ha gondolod,pár éjszakára szívesen elszállásollak...-szólalt meg egy hang a hátam mögött.
Nem kellett hátrafordulnom, hogy tudjam ki az.
-Ne is álmodj róla,hogy valaha is, még egyszer beteszem hozzád a lábam!-horkantam fel még mindig háttal állva neki.
-Mivel az emberem lettél,ha utasítalak akkor kötelességed megtenni amit kérek...!-mondta szórakozottan.
-Erre nem utasíthatsz vérszívó!-közöltem vele ingerülten.
-Oh...csak nem rájöttél mi vagyok? duruzsolta a fülembe.
A közelsége feszülté tett,ott volt közvetlen a hátam mögött és éreztem a bőrömön a lehelletét, amitől libabőrös lettem.
-Tudod..nem szép dolog hallgatózni.-Tereltem a témát másfele.
-Így is, úgy is megtudtam volna melyik gárdába fogsz tartozni.Így viszont, megspóroltam magamnak egy csomó jövés menést,hogy megtudjam, hozzám tartozol.
-Nem tartozom senkihez!-préseltem ki a szavakat a fogaim közül.
-Azt te csak hiszed kislány!-nevetett majd elém lépett.
-Én fogom kidekorálni a szobád, hogy rendesen kipihend magad!Hiszen mihez kezdenék egy nyavalygós emberemmel, akinek ez fáj,az fáj. De addig is amíg nem vagyok kész az én vendégem vagy és ezt értsd parancsnak!-mondta miközben a hosszan a szemembe nézett.
-Parancs megtagadva!Inkább alszom a szabad ég alatt!-Azzal, egy nagy lendülettel elszáguldottam mellette.
A szobám ajtaja nagy lendülettel becsapódott, és ott állt előttem, fekete szemekkel ami kőrül sötét csíkok fogták közre a szemkörnyékét,szemfogait kivillantotta és mélyen a szemembe nézett.
-Azt mondtam PARANCS!.-emelte fel a hangját.
Az arca láttán, már kezdett meginogni a bátorságom,sose tudtam hol kell hogy abba hagyjam.
-Nem érsz el ezzel sok mindent..-hazudtam neki.
-Tényleg? A szíved verése másról árulkodik.-mondta félmosolyra húzva a száját.
Basszus,BASSZUS!Most mi az istent csináljak?!
A szememet lesütöttem,egyszerűen nem jutott eszembe semmi az ég világon.
-Én is így gondoltam.-mondta diadalittasan.
Nem hagyom hogy győzzön!Azzal fogtam magam és lefeküdtem az ágy keretemre.
-Hagyd el a szobámat kérlek! Pihenni szeretnék!-Azzal az ablak felé fordultam.
Nagyon kemény ez a keret,a bordáimat ki készíti, még erre a pár percre is amit itt fogok tölteni, amíg ki nem megy a szobámból.
Nem halottam semmi ajtó nyitást vagy csukódást. Egy ideig még mozdulatlanul feküdtem, majd muszáj volt átnéznem a vállam fölött.
WÁÁ!-A fiú közvetlen az arcom előtt volt pár centire.
-MEGBUGGYANTÁL?! Mi az istent csinálsz?-Csaptam le a fejét.
-Áucs!Ez fájt -vakargatta meg a tarkóját.
-A fenébe is nem hagyom hogy itt aludj!-Azzal felvett és átdobott a vállán.
-Nevraa!! Azonnal tegyél le! Ütlegeltem a hátát.
-Eléggé nehéz emberlány vagy, mit ne mondjak.-nevetett.
-MICSODA??!!Hogy mersz egyáltalán egy lánynak ilyet mondani?!Amúgy meg,te sem panaszkodhatsz, a hátsód olyan nagy mint egy betonkeverő....
-Én pasi vagyok nekem lehet.-vágott vissza.
-Húú de UTÁLLAK!
-Ilyet sem mondott nekem még egy lány sem.-nevetett.
-Pedig kellett volna,talán nem lennél ennyire elszállva magadtól.-érveltem dühösen.
Erre csak megpaskolta a fenekemet.
-Te... ha még egyszer hozzá érsz a hátsó fertályomhoz, halott vámpír vagy!-jegyeztem meg fenyegetően.
Erre a mondatomra felnevetett,de nem szolt semmit csak a fejét ingatta.
A srác fél lábbal kirúgta a szobája ajtaját és ledobott az ágyára.
-Most pedig itt maradsz!-mondta ellent nem tűrő hangon, és megpaskolta  a fejem búbját.
-És mi lesz ha nem?-kérdeztem kihívóan.
-Ha nem-hajolt hozzám közelebb-gondoskodok róla hogy amíg itt vagy,az én vendégem legyél.-pecsételte érvét egy hamiskás mosollyal.
Grimaszolva próbáltam valamit visszavágni,de nem sikerült.
Lehajtottam a fejem. Beletörődtem a vesztembe.
-Jól van, megmaradsz.-mondta vidáman.-Én most megyek mert ügyeletes vagyok,pihend ki magad,majd találkozunk és ne hagyd el a szobám!Hidd el észre veszem ha kisurransz! Jó éjszakát!.-mondta azzal kiment és becsukta az ajtaját.
Hát ez szuper, itt vagyok egy perna hajder ágyában,ennél rafkósabbnak ismertelek Katherine!Azt hiszem ez egy nagyon, de NAGYON hosszú éjszaka lesz!