4.Fejezet:A fogadás rossz dolog,kivéve akkor amikor te nyered meg,mert akkor SZUPER!

-Nem tudom mi legyen veled.-mondta Mikoo.

-Egyáltalán hogy szöktél meg a Katakombákból?-kérdezte mérgesen.

-Szerintem nem kéne elárulnom ki segített nekem,ez így nem lenne tisztességes dolog.....-mondtam.

-Majd adok én neked, tisztességes dolgot!.-Gyúlt lángra a botja.

-Sajnálom de nem fogom engedni hogy megfélemlíts!.-és a szemébe néztem.

-K-i  e-n-g-e-d-e-t-t- k-i-???-kérdezte feldúltan,és csak úgy sziszegte a szavakat.

-Viszlát Mikoo!-azzal megkerültem és lefele szerettem volna indulni a lépcsőn ami nem teljesen jött össze.

-Valkyon!.- kiáltotta Mikoo.

Azzal az a Valkyon nevezetű izom tömeg elállta az utamat.(Szóval Valkyon a neve...találó)

Rendben!.-mondja ingerülten Mikoo.

-Amíg nem tudjuk, hogyan küldjünk haza, addig itt maradsz velünk! De előbb mond el ki nyitotta ki a cella ajtód!..-Tudakolta a róka lány.

Hmm...Rendben...-egyeztem bele.

-Egy fekete és vörös ötvözetű ruhát és maszkot viselő....ember/lény.. azt nem tudhatom.

-MICSODA?!.-kiáltott fel Mikoo.

-AZZONNAL MINDENKI A KRISTÁLYTEREMBE!!!RENDKÍVÜLI GYŰLÉST TARTOK!

Mikoo eltünt csak én és Valkyon maradtunk egy légtérben.

-A kulcs.....-túrt a hajába.

-Milyen kulcs?.-kérdeztem megjátszott értetlenséggel.

-Katherine......-mondta rosszallóan.

Én benyúltam a farmerom zsebébe, és mielőtt átnyújtottam volna a kulcsot, visszahúztam a kezem.

-Na várjunk csak! Ha te most onnan kiengeded,akkor én  halott ember leszek!.-mondtam idegesen.

-NEM CSAK HALOTT SZIVI!.-szűrődött ki az ajtó mögül a hangja.

Ránéztem Valkyonra,aki kivette a kezemből a kulcsot.

-Menj le a halba és ülj le a padra! Nem kell félned... .-mondta.

Kb. egy másfél óra múlva, beszélgetve jöttek le a lépcsőn, ahogy megláttak elcsöndesültek.

-Nos...Katherine szólalt meg Mikoo.

-Úgy döntöttünk, hogy egy gárdában fogsz tevékenykedni, amíg ki nem találjuk hogy juttassunk vissza a világodba.-mondta Mikoo.

-Gárdában? kérdeztem.

-Igen,mivel tudom hogy nem tudod hogy mik azok, ezért Kéro fog a segítségedre lenni.

Mutatott egy feketés hajú,egyszarvú szarvas?!!!!!!!.-fickóra.

-Szia!.-mondta vidáman.

-Ömm...Hello?

-Gyere utánam a könyvtárba,de előtte szeretném ha megismernéd a többieket ezért bemutatok mindenkit!

Ő.. itt Valkyon..

-Mi már ismerjük egymást.-mondta a srác.

-Tényleg? és honnan.-kérdezte meglepődötten.

-Hááát....-kezdett bele a mondandójába.

-Hát ez egy nagyon hosszú történet! vágtam a szavába idegesen.

Valkyon rám nézett egy mosoly kíséretében és biccentett. 

Ő itt..Ezarel -folytatta tovább Kéro.

A srác biccentett, én pedig megengettem magamnak egy mosolyt.

-Kíváncsi vagyok,meddig fogja bírni nálunk.-jegyezte meg flegmán a többieknek.

-Szerintem belém fog habarodni mint a többi.-mondta a szobás srác.

-Jajj Nevra, ő legalább ígéretesnek tűnik, ne baszd el!-mondta Valkyon.

-Nem rajtam múlik, hanem csak is rajta!.-bökött felém Nevra??

 -Miért is ne bírnám?-tudakoltam kihívóan.

-Mert a te fajod a mi világunkban, nem tud semmit!.-mondta Ezarel szemrehányóan.

-Tényleg?-Tettem fel a nagy kérdést.

-Tényleg!-mondta.

Akkor hát legyen...fogadjunk!-és azzal kinyújtottam a kezem.

-Miben?.-kérdezte a kék hajú srác.

-Háát....ömmm nálatok mi jelentősebb dolog?kérdeztem a fejemet vakargatva.

A kaja!.-mondták szinte egyszerre.

-Ömm...hát jólvan, megkaphatjátok a fejadagom 1 teljes hétig.

A kék hajú srác olyan hirtelen fogta meg a kezem mint akit kényszerítenek.

-Áll az alku!.- úgy is megnyerem!.-lelkendezett.

-De várj... miben is fogadtunk....?-kérdezte értetlenkedve.

-Abban hogy, megmondom hogy kinek mi a foglalkozása... az én világomban használatos szavak szerint.

-Veszett ügy.-örvendezett.

-Azt majd meglátjuk.....-mondtam nevetve.

-Nem tudod mibe vágtad a fejszéd Katherine.-csóválta meg a fejét Kéro.

-Szeretem a kihívásokat de kérlek, folytasd tovább.-mondtam.

Rendben.Ő pedig itt Nevra.

A srác közelebb lépett hozzám meghajolt és kezet csókolt.-azt hittem dobok egy hátast.

-Üdvözöllek Eldáryában, Nevra vagyok.-a szemét mindvégig rajtam tartotta,és ha nem képzelődöm még a szája szélét is megnyalta??!!!

Szedd össze magad Katherine!A fejemben 100 csengő indult be egyszerre,  jelezve  hogy baj van.

-Én is örvendek,-majd kihúztam a kezem a szorításából és a farmeromba töröltem a kézfejem.
Erre a mozdulatomra összehúzta a szemét.

-Csak hogy tudd.-szólalt meg Nevra.

-Attól függetlenül hogy egyszer sikerült kijátszanod, többször ez nem fog előfordulni!.-mondta sejtelmesen és rám kacsintott.

Igen?.-kérdeztem, és a karomat keresztbe tettem.

-Tudod néha még Eldáryában is történhetnek csodák!.-jegyeztem meg kihívóan.

Ő erre csak elmosolyodott és tovább bámult.

-Kéró?-kérdeztem.

-Igen?

-Ugye nem csak ők vannak, mármint úgy értem akiket be akarsz mutatni.

-Jelen pillanatban de, a többiek kint vannak a terepen.-mondta 

-Értem,akkor csak 3.embernek kell kitalálnom a foglalkozását.

Nem elég?- kérdezték szinte egyszerre.

-Csönd legyen!-mondtam majd Valkyonhoz léptem.

-Téged elnézve,és a ruházatodat figyelembe véve,harcos vagy,vagy ahhoz hasonló.

-Talált.-mondta és hátrált egy lépést.

-Ezarel... te alkimista vagy.. ez nem volt nehéz.-jegyeztem meg nevetve.

-Hogy érted azt hogy nem volt nehéz?!-értetlenkedett.

-Nem hiszem el! Hogy találtad ki egyáltalán?!-mérgelődött.

-A megfigyelés a lételemem,neked pedig ott lóg az oldaladon, a kémcsővel felszerelt kis táska....

-Nevra....-léptem hozzá közelebb, na basszus,ő mi lehet?

-Igen?-szinte már tudta hogy nem fogom ki találni hogy ő micsoda, amikor....

NEVRA!.-rontott be egy farkas farkú fiú.

Az a........-(kiejthetettlen) nyelven mondta.

-Még mindig nem beszél! Pedig már megkínoztam, ahogy javasoltad de még mindig nem árulja el hogy hol van a bázisuk!.-panaszkodott.

Az egész bagázs szegény kölyköt nézte,mintha ő lenne az aznapi vacsorájuk.
-A szerencse nekem kedvez Nevra...-szólaltam meg.
-Igen? azt majd meglátjuk.-mondta.
-Te egy kém vagy,!vagy ilyen titoktartásra specializálódott lény.
-Arcán egy kis mosoly jelent meg,majd ismét meghajolt és távozott.
Ez nem lehet igaz! Te egy boszorkány vagy!-hadonászott a kezeivel Ezarel.
-Megnyertem a fogadást!Easy Peasy Lemon Squeezy.-mondtam nevetve,és boldogan távoztam a közönségem elöl, Kéroval az élen.
Az első lépés már megvolt, elindultam a hazafelé vezető úton, és ebben senki és semmi nem akadályozhat meg!

3. Fejezet:Egy kicsit sem zökkenő mentes találkozás...part 2

- Tudod... -kezdtem bele a mondandómba.

- Ma küldtek fel hozzátok, hogy kitakarítsam a szobákat, és hát ezért vagyok itt. Nem tudtam, hogy itt vagy és, ezért az elnézésedet kérem.

- Azonnal megyek is, még egyszer sajn...

-Tudod, nem szeretem, ha hazudnak nekem. -szólalt meg a srác, és közben közelebb jött hozzám.

- Miért is hazudnék? -kérdeztem póker arccal.

A srác mosolyra húzta a száját és a hüvelyk ujjával végig simított az arccsontomon.

- 1. Nincs takarító eszköz nálad..

- 2. Nem úgy nézel ki, mint aki a mi világunkban tevékenykedik,nézz csak magadra..

- 3. Mikoo soha, de SOHA nem fogadna fel takarítót nekünk....

- Héé! Várj csak! Hogy érted azt hogy nem úgy nézek ki? -kérdeztem nagy felháborodással.

- Hahaaha..csak ez keltette fel az érdeklődésedet? -kérdezte vidáman.

- Nekem sok minden felkelti az érdeklődésemet.... de te nem szerepelsz köztük. -mondtam egy kicsit mosolyogva.

És a sok minden között, én miért  is nem szerepelek? -tudakolta.

Ugyan kérlek! -mondtam nevetve.

Most mi ezen a nevetséges?. -kérdezte meglepődötten.

- Azt hiszed hogy te benne vagy az érdeklődési körömben? Az még viccnek is rossz lenne! -mondtam minden teketóriázás nélkül.

- Örülök hogy ilyen jól szórakozol Katherine Lee.....v-mondta,majd egy kedves mosoly kíséretében kinyitotta az ajtót.

- Gyere, nem őrizhetek rabot a szobámban,akár mennyire is szeretnék!

Mégis honnan a viharból tudja ez, hogy én ki vagyok? Végül is, ha jobban belegondolok, tényleg nem idevaló az öltözetem, ők valahogy mindent túl bonyolítanak.

- Gyere! -szólalt meg a srác és a kezével intett.

Nem fogok abba a pöce gödörbe vissza menni!Nem érdekel hogy hogyan, de valamit ki fogok találni! -míg ezen gondolkodtam, a látóterembe tévedt a szoba kulcsa.

- Ne próbálj olyat tenni,amit még megbánhatsz ember lány! -mondta a srác, aki már egy ideje folyamatosan figyelt.

- Lehetne egy kérdésem?-kérdeztem.

- Nem, nem foglak marasztalni éjszakára, ne is álmodj róla! De ha ilyen szépen kéred akkor...

- NEM EZT AKARTAM KÉRDEZNI!-mondtam ingerülten.

- Kérdezz! -mondta és neki dőlt az ajtó félfának.

- Nem tudnál csak úgy,minden túlbonyolítás nélkül haza vinni....? Kérlek! -a hangom megremegett és a szomorú,bánatos kiskutya nézés sem maradhatott el.

Nem szólt semmit,csak állt és nézett.

- Kérlek! -könyörögtem.

- Nem fog menni... -mondta, majd megfogta a csuklóm.

Ahogy megfordult, hogy kifele vigyen az asztaláról felkaptam a kulcsot és a farmer zsebembe csúsztattam.

- Várj! -tiltakoztam.

- Mit szeretnél? Megmondtam hogy megyünk Mikoo-hoz! Sajnos nincs más választásunk.- mondta.

- Bent hagytam a gyűrűm! Amikor beléptem a szobádba  lecsúszott az ujjamról! Kérlek keresd meg!. -kérleltem.

- Hjjjajjj.... jól van! -azzal visszament a szobába és elkezdte kutatni a földet.

- Ch...hogy lehet valaki ilyen idióta?-nevettem magamban.

- Bocsi szivi, de túl ostoba vagy! -azzal a mozdulattal berántottam előtte az ajtót és kulcsra zártam.

Fuuh..Katherine ezt is megúsztad..mondtam, és kifújtam a levegőt, amit idáig bent tartottam.

Katherine a Drakulára mondom! Nyisd ki ezt az átkozott ajtót!

- Az...persze...bebaszna! -mondtam a boldogság mámorától felélénkülve.

A kulcsot zsebre raktam és elszerettem volna iszkolni,de csak szerettem volna.

Nem elég, hogy megszöksz a katakombákból még 2. emberemet is bolondá teszed? -kérdezte Mikoo.

Zavartságomban vigyorogni kezdtem, és beletúrtam a hajamba. Na, Katherine! Túl korán örültél a menekvésednek, azt hiszem jó barátságban kell maradnod a pöce gödörrel, mert sokat fogod látogatni, úgy érzem...

2.Fejezet:Egy kicsit sem zökkenő mentes találkozás...

Idejét sem tudom mikor voltam utoljára bezárva.
Talán amikor még tavaly az osztályteremben bezártuk saját magunkat hogy ne tudjon bejönni a tanár órát tartani,de persze akkor mindenki leülte a 2.órás büntetést.
A lábamat kilógatva a ketrec alján próbáltam elütni az időt,de végül beletörődtem hogy nem mostanában fognak értem jönni ami egy kicsit frusztráltá tett.
Na jó, akkor énekeljünk egy kicsit!
Buddy you're a boy make a big noise
Playin' in the street gonna be a big man some day
You got mud on yo' face
You big disgrace
Kickin' your can all over the place
Singin'!

We will we will Rock you
We will we will Rock you
___________________________________________
A zene linkje :)
https://youtu.be/iikKzQwgBJc
______________________________________
A cellám rácsait ütögetve egész jó hangulatot teremtettem ebben a pöce gödörben.
Amíg én mulatoztam, a radioaktív vízből kikandikált 1 "izé" erre egyből benyomtam a Pause gombot és csak figyeltem hogy mit csinál.
Csúszkált,rotyogott és furcsa hangokat is kiadott.-Azt hiszem ez egy kicsit hasonlít Steve bácsira jegyeztem meg magamban.
De úgy látszik annyira nem érdekeltem mert ahogy jött úgy távozott is.
Az eddig visszatartott levegőmet kifújtam, és elpilledtem a kicsit sem mondható kényelmes "helyemen".
Az idő mintha megállt volna és én itt gubbasztottam egy cellában ahol ki tudja hányan fordultak már meg előttem.
Gondolataimat egy ajtó nyikorgás szakította meg, és csak remélni tudtam hogy azért jönnek hogy végre kivigyenek innen.
Egy fickó lépett be, aki maszkot viselt, öltözete a fekete és a vörös kombinációja volt.
Én felálltam a cellámban és megpróbáltam 1 lépést hátrálni mivel 1 kicsit sem volt biztató a kinézete.
A férfi rám nézett majd a szája elé tette a mutató ujját jelezve hogy maradjak csendben.

Én eleget tettem a kérésének és csak vártam hogy mi fog történni.
A férfi egy kulcsot forgatott az ujján majd kinyitotta a cella ajtóm.
Észrevehette hogy nem bízom benne mert tett egy lépést hátra hogy ki tudjak jönni a helyemről.
Köszö.... mire megfordultam hogy megköszönjem.-eltűnt.
Nah, Katherine megint egyedül vagy, de legalább szabad!.-Kimentem a pincéből és felbaktattam vagy egymillió lépcső fokon.
Beléptem egy nagyon nagyon, de nagyon sok ajtós terembe.-Most mi legyen? merre menjek morfondíroztam magamban majd úgy döntöttem hogy egyenesen kimegyek a fő bejáraton.
Ahogy kinyitottam a nagy ajtót egy fehér hajú kolosszus állt elöttem.
Te meg ki v.....-gyorsan becsuktam előtte az ajtót és neki támaszkodtam,mintha ez számítana is valamit...
Lenyomta a kilincset és próbált bejönni.
Azonnal nyisd ki az ajtót!!-kiabálta.
Dehogy nyitom! én csak haza akarok menni!Lemerném fogadni hogy megint visszavinnétek a börtönbe!
Te a börtönből szöktél meg?-kérdezte a férfi.
Na, Katherine gratulálok már megint jár az a hatalmas nagy pofád!
Neeem??.-válaszoltam bravúrosan.
Akkor most igen vagy nem?-kérdezte értetlenül,és azzal elkezdte taszigálni az ajtót.
Na jó..keressünk menekülési útvonalat.....-körbe pásztáztam a termet és felmértem az ajtók nagyságát.
Rendben.Akkor háromra.
1...2....3!!
Egy gyors lendülettel nekiindultam és elszaladtam egy felfelé vezető lépcső felé.
2-vel ugrottam a lépcsőfokokat és azon imádkoztam hogy ne érjen utol az az izomtömeg.
Amikor felértem a lépcső tetejére, egy hosszú folyosó fogadott azt hiszem  ezen keresztül mentünk amikor jöttünk ki abból a kristályos teremből.
Most merre?!.-gondolkozz,gondolkozz,GONDOLKOZZ!
Áhh... a fenébe is..!-benyitottam találomra egy szobába és becsuktam magam  mögött az ajtót.
Halottam ahogy a srác feltrappol a lépcsőn és elmegy a szoba előtt majd vissza és gondolom fel a másik lépcső soron.
Hmm.... itt a vacsora ideje?-szólalt meg egy hang a hátam mögött.
Ledermedtem, a szívem vadul kalimpált a pulzusom az egekben volt.
Az illető mögém lépett és a nyakamra tapasztotta a mutató és a középső ujját.-De a fejemben lévő vészcsengő tudatta hogy nagy a baj és reflexből a kezét megfogva eltoltam magamtól.
Ne merj még egyszer hozzám érni mert nagyon megbánod!-a szemem szinte villogott a magabiztosságtól és ezt a támadom is észrevette.
Ha nem a vacsorám vagy akkor minek vagy itt?-vetett egy hanyag pillantást rám majd az ablaka fele vette az irányt.
Én csak néztem és próbáltam valami frappáns választ ki  okoskodni de nem nagyon jött össze.

Folytatása következik! :)

1. Fejezet:Egy új nap reményében

A napsugár halványan cirógatja az arcom de még nincs szándékomban felkelni.
A ház csendes,anyám valószínű kiütve fekszik a ház valamelyik szegletében.
Az óra 07:10-t mutat,lassan mindenképpen ki kell vánszorognom a fürdőszobába mert így el fogok késni a suliból.
Felülök az ágyon és a kezembe temetem az arcom, ha elgondolkozok ezen akkor ami az éjjel történt majdnem mindennapos, anyám alkoholista és drogfüggő apám.. apám az már más tészta.
Az óra 07:20-at mutat.
Egy nagy sóhaj kíséretében felállok és kb. 20.perc múlva fel frissülve lépek ki a fürdőböl.
A szekrényhez lépve előhalászom a cuccaimat ami sötét csőszárú szaggatott farmert takar hozzá piros vállánál kivágott de elegáns pólót, és végül kiegészítőnek pedig egy fekete ujjatlan kesztyűt választottam.
Hosszú fekete hajam kifésültem, és szemcerkával kihúztam alul a szemem amit szempilla spirállal társítottam.
A lépcsőn leérve láttam a mosatlanokat úgy látom az éjjel még anyámnak vendége is volt bár ez már nem meglepő....
Belebújtam a fekete converse tornacipőmbe és útnak indultam.
Ahogy a parkon keresztül sétáltam és néztem a fáknak a lombjain beszűrödő fényt azon gondolkodtam vajon milyen lehet normális családban éni?
Ahol az apa fuvarozza a lánya seggét a suliba míg az anyukája meg megcsinálja az aznapra való kajáját.
Reménykedhetek egyáltalán abban hogy valaha is lesz-e családom akihez kötődhetnék?
Vajon mi történt a nagyszüleimmel? Ők annyira kedvesek voltak de eltűntek egyik napról a másikra.
Az életem egyenlő a 0.-val.
De várjunk csak hova a fenébe kerültem?
Valahogy más útra tévedtem,de hisz erre még nem is voltam.Basszus... jól van Katherine ügyes vagy még eltévedsz a saját városodban is szuper...
Elnéztem jobbra és egy ismeretlen gombafajjal találtam szembe magam.
Vajon ez mi a fene lehet?
Közelebb mentem hozzá hogy jobban meg tudjam nézni.
Hm.... ez valami..hmmm..... nem tudom mi ez.
Jobb ha viszek egyet a tanárnőnek lehet ő tudja mi ez azzal beléptem a gomba körbe hogy kit tudjak szedni egyet.
Mielőtt hozzáérhettem volna szentjánosbogarak kezdtek körülöttem repkedni.
Mi a fene...?!

Hirtelen vakító fényesség támadt ami elnyelt.
Ahogy kinyitottam a szemem azt hittem én is "beálltam"
Máshol voltam NAGYON máshol VOLTAM!
Méghozzá egy teremben ahol középen egy hatalmas kék kristály foglalt helyet olyan szép volt.
Kéztetést éreztem hogy megfogjam mintha hívna magához, pár milliméterre lehettem tőle a kezem mikor egy hang csapta meg a fülem.
HOZZÁ NE MERJ ÉRNI! kiáltotta egy nő.
A hangjára összerezzentem és megfordultam.

Na jó Katherine te tényleg beszívtál!
Elkezdtem magam csipkedni de nem használt semmit.
 KI VAGY TE? ÉS HOGY JUTOTTÁL BE IDE?! kérdezte az ingerült látomásom.
Ébredj fel Katherine!Ébredj! ez csak egy álom,vagy látomás vagy mit tudom én!
Mi a fenét csinálsz te lány?kérdezte furcsán végigmérve.
Ömmm....izé.... hol vagyok?
ELÖSSZÖR VÁLASZOLJ A KÉRDÉSEMRE!
Katherine Lee vagyok New Jersey-ből és egy gombás bisz-baszban álltam amikor ide teleportálódtam.
Hogy érted azt hogy ide teleportálódtál? ebbe a terembe?!
Igen....
Az lehetetlen.....
Engedd meg hogy megkérdezzek valamit elsősorban ki vagy te? mert megvagyok róla bizonyosodva hogy ezek a gombák valahogy belém kerültek és szinte biztos hogy saját magammal beszélgetek....
Katherine ugye?
Mikoo vagyok Eal gárdájának a vezetője! És nem, nem látomás vagyok vagy egyéb képzelgés nagyon is valódi vagyok!
Viszont én nem nagyon ismerlek úgy hogy még át kell gondolnom hogy mi legyen veled mert akár veszélyt is jelenthetsz Eldáryára!
Jamon!!kiáltja Mikoo vidd őt a Katakombákba!
Hogy mibe vigyen?! ÉN NEM MEGYEK.....ÚRISTEN!
Egy hatalmas izomtömeg jelent meg előttem mintha disznó feje lett volna vagy ahhoz hasonló.
Engedj el te túlméretezett umpalumpa!
Jamon vinni börtön!
Azzal elráncigált a teremből,sok helyen mentünk keresztül amig leértünk a Katakombákba.
Ugye nem ide akarsz bezárni?!
Tekintetem egy radioaktív anyag színű folyadék felett lévő ketrecre siklott.
Nem szolt semmit kinyitotta a cella ajtót és betuszkolt rajta.
Nem mozogni! mondta majd bezárta  a ketrecet és elment.
Na jó Katherine ideje felébredni!Elkezdtem ütögetni magam,csipkedni de semmi sem használt.
Lenéztem a "vízre" és elgondolkodva figyeltem saját magam.
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen egész életemben?
Csak remélni tudom hogy a gomba hatása egyhamar kiürül a szervezetemből és újra a régi világomban élvezhetem anyám "kedvességét"

Bevezető

Katherine!
Hmmmm.......
5.-perc múlva
Katherine!
Mmmmm.....
5.-perc múlva
KATHERINE LEE! vágódik ki az ajtó és az örűlt anyám robog be rajta.
Miért nem tudsz felkelni ha szólok?!
A párnámat a fejemre húzva próbálom tompítani éles,rikácsoló hangját.
Válaszolj ha hozzád beszélek te fattyú! üti meg a lábamat.
A fejemben egyből felgyulladt a piros gomb és automatikusan magam alá húztam a lábaimat.
Ahogy végignéztem rajta szerintem megint be volt rúgva.
Haja csapzott volt,arca beesett és ruhája szaga keveredett a föld  a fű és az émelyítő parfümje illatával.
Hogy lehet nekem 1 ilyen semmirekellő, idióta lányom?! kérdezte ingerülten majd elkezdte verni az ágyam végét.
Rásandítok az órámra hajnali 04:32-van kint fúj a szél és a faágak csapkodják az ablakom üvegét. Vajon csak azért jött haza ilyen korán mert szar idő van kint?
Miért hívtál kérdeztem alig hallhatóan.
Anyám abbahagyta az ágy ütlegelését és csapzott kócos haja mögül rám nézett.
Vizet...vizet kérek MOST! üvöltötte.
Sóhajtva kimásztam az ágyamból és lementem a konyhába.
A szekrényből elővettem egy üveg poharat és megtöltöttem jó hideg vízzel és visszamentem a még mindig a szobámban ácsorgó anyámhoz.
A víz...nyújtottam oda neki a poharat. Ő rám nézett kivette a kezemből és 1 húzásra kiitta a tartalmát.
Tudod nem is vagy te olyan haszontalan! mondta nevetve majd a falnak vágta a poharat ami ezer darabra tört.
Majd szedd össze!-azzal kiment a szobából bevágva maga mögött az ajtót.
A szobámra ismét csend telepedett, csak az ágak kopogását és a szelet lehetett hallani.
Nagyot sóhajtva visszafeküdtem az ágyba és még elmormogtam egy: Boldog Születésnapot Katherine-t.

Prológus

A nevem Katherine Lee.
New Jersey-ben lakom és most kezdem el a középiskolás éveimet.
Életem eddigi szakaszai egyenlő a 0-val.
Ami általában a mindennapi rutinom:
Felkelek,suliba megyek,hazajövök,eszem,tanulok és edzésre járok ENNYI!
Akár lehetne ez is az én élettörténetem  de ez így túl könnyű lenne.
Szóval ismerkedjetek meg az igazi énemmel.

Katherine Lee